A lovaglás legősibb bizonyítékára bukkantak Kazahsztánban
London, 2020. július 14., kedd (MTI) - Az eddig véltnél jóval korábban lettek a lovaglás mesterei az emberek egy nemzetközi kutatócsoport szerint, amely az i.e. 2. évezredi andronovói kultúra síremlékeit Kazahsztánban tanulmányozva jutott erre a következtetésre.
Az orosz, kazah és amerikai tudósok alkotta csoport a
kazahsztáni Liszakovszk város közelében lévő Novoilinovszkij-2
bronzkori temetkezési helyen végzett újabb kutatásokat, ezt a
régészeti lelőhelyet már több évtizede tanulmányozza Emma Uszmanova,
a Karagandai Állami Egyetem régésze.
A térségben mintegy 3500 éve élt az andronovói kultúra népe,
ennek a kultúrának az egyik jellegzetessége volt a pásztorkodó
állattenyésztés, a lótenyésztés kialakulása. Az állatokat már
nemcsak élelem céljára tartották, hanem kocsik húzására és
lovaglásra.
A temetkezési helyen talált lómaradványok ezt megerősítették. A
Journal of Archaeological Science: Reports című folyóiratban
megjelent tanulmányukban a kutatók felhívták a figyelmet az
eltemetett állatok korára: a csődör mintegy 20, a kanca mintegy 18
éves volt. Ősi kantármaradványokat is találtak a sírokban.
A kutatók új feltevése szerint az állatokat feláldozva
eltemették azon ember mellé, akit egész életében kísért.
"A szénizotópos kormeghatározás által több évtizedes pontosággal
állapíthattuk meg a síremlék lehetséges korát. Összevetve ezeket az
adatokat az általunk már ismertekkel, arra a következtetésre
jutottunk, hogy a lovaglást, azaz a lovak használatát katonai
célokra, jóval korábban gyakorolták, mint az számos kutatók korábban
vélte" - idézte Igor Csecsuskovot, a Dél-urali Állami Egyetem
kutatóját a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
"A mi anyagaink azt jelzik, hogy fegyveres lovasok, akik
lóhátról harcoltak, nem később, mint Kr.e. 1600 körül megjelenhettek
az eurázsiai sztyeppéken" - tette hozzá.
Lehetségesnek nevezte, hogy "a temetkezési helyen katonai elitet
temettek el, amelynek hatalma a közösség tagjai és a szomszédok
fölött a lovagláson és a harci tudáson alapult. A lovasnak jelentős
előnye volt a gyalogharcossal szemben. De lehetséges egy másik
magyarázat is, ez az elit a kollektívában egy közvetítő szerepet
töltött be konfliktusokban, ezért volt hatalma és magas társadalmi
rangja. Metaforikusan, ezt az elitet a bronzkor seriffjének is
nevezhetjük" - magyarázta Csecsuskov.