Az ausztriai Gurk-Klagenfurt egyházmegye szigorú szabályokat állított fel a horvát bleiburgi megemlékezéssel kapcsolatban

    Alois Schwarz püspök jelezte, hogy a május 12-ei megemlékezésen nem hangozhatnak el politikai beszédek a mise alatt, nem használhatók politikai jelképek, sem transzparensek, ellenkező esetben betiltják az istentiszteletet is.

    A résztvevők nem viselhetnek olyan öltözéket és szimbólumokat, amelyek az usztasa rezsimben használtak. A területen sátra sem állíthatnak fel a szervezők és nem szolgálhatnak fel alkoholt.

    A horvát katolikus egyház szervezésében és parlament védnöksége alatt zajló beliburgi megemlékezést Ausztriában az egyik legnagyobb "neonáci összejövetelnek tartják Európában", és egyre több ellenzője akad. A tiltakozók nem magát a megemlékezést kérdőjelezik meg, hanem az ott megjelent tömeg viselkedésével van bajuk, akik szerintük a második világháború idején kikiáltott Horvát Független Állam (NDH) nevű, usztasák vezette náci bábállamot éltetik.

    Karintia tartomány elnöke az osztrák állami vezetést is tájékoztatta az esetről és a rendezvény betiltását kérte.

    Sebastian Kurcz osztrák kancellára a sajtónak úgy nyilatkozott: nem tilthat be egyházi rendezvényeket, de amennyiben az összejövetelen valaki megsérti a törvényt, az ellen az osztrák hatóságok határozottan fognak fellépni.

    Az osztrák külügyminisztérium a totalitárius rezsimek szimbólumai mellőzésére szólított fel. A helyi rendőrség közlése szerint még keresik a jogi lehetőséget, hogy betiltsák az "usztasa megemlékezést".

    Andrej Plenkovic horvát kormányfő újságíróknak azt mondta: fontos, hogy betartsák az osztrák előírásokat és ne használjanak olyan jelképeket, amelyek törvényellenesek.

    A horvát parlament a viták ellenére jelezte, hogy továbbra is védnöke marad a bleiburgi tragédia és "keresztút" emléknapnak.

    A visszavonuló horvát katonák és civilek többsége 1945. májusában elérte a mai osztrák-szlovén határt. A partizánok az ausztriai Bleiburg közelében, a szlovéniai Kocevski Rog mellett és a maribori úton (keresztút) alig néhány nap alatt tízezreket végeztek ki, közvetlenül a második világháború befejezése utáni legnagyobb tömegmészárlást hajtva végre ezzel Európában.