Elhunyt Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész
Budapest, 2017. augusztus 27., vasárnap (MTI) - Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő - a hírt a család közölte az MTI-vel vasárnap.
A Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész május
1-jén töltötte be 90. életévét. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának
portréja:
Lorán Lenke 1927-ben született Győrben. A balettiskola után
Makay Margit stúdióját végezte el. Tizenhat évesen, 1943-ban
szerződött először színházhoz: 1943-ban lett a Fővárosi
Operettszínház tagja.
1945 és 1966 között fellépett a Művész Színházban, a Magyar
Néphadsereg Színházában, a Petőfi Színházban. 1966-tól lett a Vidám
Színpad tagja, 1998-tól Mikroszkóp Színpadhoz kötötte a szerződése.
Kirobbanó temperamentumú, jó humorú, kiváló komika volt, aki az
erőteljesebb eszközöket is szívesen alkalmazta. Számos vígjátéki
szerepe mellett komolyabb karakterek megformálásában is maradandót
alkotott.
Fontosabb szerepei voltak: Peacockné (Brecht-Weil: Koldusopera),
Roticsné (Molnár Ferenc: Üvegcipő), Koltayné (Gábor Andor:
Dollárpapa), Miss Finigale (Aszlányi-Karinthy: A hét pofon), Pletyus
(Maugham-Nádas-Szenes: Imádok férjhez menni), titkárnő (Ray Cooney:
Család ellen nincs orvosság), Pemeténé (Lakatos László: Vágyom egy
ágy után).
Több filmben és tévéjátékban is szerepelt: Civil a pályán,
Állami áruház, Mese a 12 találatról, Felfelé a lejtőn, Házasságból
elégséges, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, Csárdáskirálynő.
Munkásságáért 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 2003-ban
megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2007-ben a
Táncsics Alapítvány életműdíját.
2010-ben lett érdemes művész, ugyanebben az évben Marton
Frigyes-díjjal jutalmazták, 2015-ben kiváló művésszé választották.
2005-ben az Új Színház örökös tagjainak sorába fogadta, a
Halhatatlanok Társulatának szintén örökös tagja.
Lorán Lenke kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy leginkább
komikaként tud kiteljesedni, ebben lett kiváló és évtizedeken át
megunhatatlan.
Mindig fáradhatatlan volt, energiával és derűvel, szüntelen
játékkedvvel teli. Hangereje is töretlen maradt, megőrizte
jellegzetes rekedtes hangszínét, tiszta artikulációját, miközben
kedélye, mosolya, szemének hamiskás csillogása is a régi maradt.
Példaszerű volt az is, hogy a pályán eltöltött több évtized
alatt soha jelentősebb konfliktusa nem volt sem főnökeivel, sem
kollégáival, sem más embertársaival.
Fél évszázadon keresztül éltek boldog házasságban Kozák
Lászlóval, a Vígszínház kitűnő művészével, frigyük a legendás
színészházasságok közé tartozott. Kozák László 1997-ben hunyt el.
Legendás, nagy időkben volt a Vidám Színpad tagja, együtt
nevettetett Alfonzóval, Kabos Lászlóval, Kibédi Ervinnel, Kazal
Lászlóval. Néhány éve azt nyilatkozta, a születésnapjait ő már nem
ünnepli, hanem tudomásul veszi, egyébként pedig egyáltalán nem érzi
magát öregnek, ugyanolyan játékos kislány maradt, mint tizenéves
korában.