Két nőstény borjúfóka érkezett a Szegedi Vadasparkba
Szeged, 2018. március 23., péntek (MTI) - Két nőstény borjúfóka (Phoca vitulina) érkezett a Szegedi Vadasparkba a Barcelonai Állatkertből - közölte Veprik Róbert igazgató az MTI-vel.
A hosszú utazást követően a két állat örömmel hagyta ott
szállítóketrecét, és merült el a vadasparki fókamedence vízében.
Ahhoz, hogy az utazás, majd az átállásuk minél zökkenőmentesebb
legyen, a gondozójuk is velük tartott, sőt, pár napot Szegeden
töltve adta át a legfontosabb tudnivalókat.
Cleo és Hercula bár még ismerkednek az új otthonukkal,
viszonylag nyugodtnak tűnnek, amit az is jelez, hogy elfogadják a
heringet a szegedi gondozók kezéből is. A trénerek arra törekszenek,
hogy a fókák hamar megtanulják a Szegeden már bevált gyakorlatokat,
melyek amellett, hogy jó játékot jelentenek, alkalmasak arra is,
hogy a szakemberek folyamatosan vizsgálják az állatok testi
kondícióját, felismerve esetleges betegségeiket anélkül, hogy a
számukra veszélyes altatáshoz kellene folyamodni.
A két új fóka Helga, a hároméves szegedi fókalány mellé
érkezett. Az állat a múlt év végén egyedül maradt, miután a szülei
egy gyógyíthatatlan betegségben elpusztultak. A hím, Haggar
szívférgességben szenvedett, amely főként kutyákat érintő betegség.
A Dirofilaria immitis fonalféreg okozta kór körülbelül tíz éve
jelenhetett meg Magyarországon, feltehetően a globális
klímaváltozással járó felmelegedés következtében. A szúnyoggal
terjedő parazitafertőzés halálos a gazdaállatra - ahogy
bebizonyosodott - a borjúfókákra is. A fonalférgek ellen megelőző
kezeléssel lehet a legbiztosabban védekezni, melyet már a borjúfókák
is kapnak.
Az Atlanti- és a Csendes-óceán partközeli, kevésbé sós vizeiben
őshonos borjúfókák a leggyakoribb fókafajnak számítanak. Régebben
húsukért és zsírjukért vadászták, és ma is sok példány sérül meg
vagy pusztul el, amikor beleakad a halászhálókba.
A kifejlett példányok tömege elérheti a 170 kilogrammot,
testhosszuk pedig megközelítheti a két métert. A faj egyedei a
természetben halakkal, rákokkal és puhatestűekkel táplálkoznak, az
állatkertekben pedig heringet és tintahalat kapnak.
A fókák a szárazföldön nehézkesen mozognak, a vízben viszont
annál fürgébbek. Idejük nagy részét a táplálék keresésével töltik,
egy nap négy-nyolc kiló halat is elfogyasztanak.