Kocsis Zoltán halála - Perényi Miklós: jelenléte a magyar zenei életben meghatározó marad
Budapest, 2016. november 7., hétfő (MTI) - Kocsis Zoltán emléke és jelenléte a magyar zenei életben meghatározó volt és marad is - mondta el Perényi Miklós gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára a Kossuth Rádió 180 perc című hétfői műsorában a vasárnap elhunyt világhírű zongoraművészre emlékezve.
Kocsis Zoltán nemcsak zongoraművész és karmester volt, hanem
zeneszerző és zenetudós is, akit kisgyermek korától fogva mélyen
megérintett a zene élménye, a zeneszerzők egyéni hangja,
formavilága, a tökéletes zenei formák tartalomteremtő ereje,
lehetősége - mutatott rá Perényi Miklós, a Nemzet Művésze címmel
kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar
gordonkaművész.
Hozzátette: fiatal korától kezdve szívósan tökéletesítette
technikáját, hallatlan szorgalommal gyűjtötte zenei ismereteit,
megérezve saját zseniális képességeit, lehetőségeit. Külső és belső
hallása, a zene szövetének gyors megértése, óriási szervezőképessége
és memóriája a zeneművek nagyvonalú megszólaltatását eredményezte.
Perényi Miklós kiemelte: a zenei életben felmérhetetlen a
hiánya, de gondoljunk családjára és gyermekeire, akiknek a sorsát
figyelemmel kellene kísérni - fűzte hozzá.
Kovács Géza, az ázsiai turnén résztvevő Nemzeti Filharmonikusok
főigazgatója felidézte: amikor koncertjük után értesültek a
halálhírről, mint az árván maradt gyerekek, a szálloda előtt
keresték egymás tekintetét és néztek üresen, hogy mi lesz most
velük. Valaki kerített egy gyertyát és azóta próbálják felfogni,
hogy mostantól úgy kell élni, hogy nincsen Kocsis Zoltán.
Mint mondta, a sors különös fintora, hogy Kocsis Zoltán azokban
a percekben halt meg, amikor az általa betanított A csodálatos
mandarint játszották az általa választott Kovács János vezényletével
Sanghajban, s a mandarin fájdalmas halála egybeesett az ő halálával.
"Nekünk az maradt, hogy azt az örökséget, amit nekünk
ajándékozott, az ő igényességének megfelelően ápoljuk" -
hangsúlyozta, hozzátéve: a szeretteire, családjára és gyermekeire
oda kell figyelni és segíteni őket.
A főigazgató hangsúlyozta: Kocsis Zoltán esetében az a
komplexitás volt az egyedi, hogy mindent tudott a zenéről, s a zenén
kívüli világot is hozzá tudta kapcsolni, nemcsak zongoraművészként,
hanem kamarapartnerként, zenetudósként és szellemtörténészként is.
Olyan összefüggésekre hívta fel a figyelmet, amelyekre más nem.
Emiatt valóban rendkívüli és egyedi géniusz volt az övé - mutatott
rá.