Koszovói szerb és sárközi hímzésekből nyílik kiállítás Szekszárdon
Szekszárd, 2018. május 19., szombat (MTI) - Koszovói szerb és sárközi hímzésmintákból rendez kiállítást a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum, a tárlat a két tájegység kulturális párhuzamaira hívja fel a figyelmet.
A május 25-től szeptember 10-ig látható kiállítást a belgrádi
Szerb Néprajzi Múzeummal együttműködve, kétéves közös munka
eredményeként rendezi meg a szekszárdi intézmény.
A tárlaton, amelyet márciusban a belgrádi múzeumban már
láthatott a közönség, a 19. század végén készült és 20. századi
hímzések szerepelnek - mondta az MTI-nek Fuksz Márta, a szekszárdi
múzeum néprajzkutatója, aki Irena Fileki szerb muzeológussal együtt
a kiállítás kurátora.
A Sárközből a Wosinsky, és kisebb részben a debreceni Déry
Múzeum gyűjteményéből származó főkötők, ingujjak, jegykendők,
halotti párnák és bíborvégek hímzésmotívumai, Koszovóból a belgrádi
múzeum anyagának részét képező kendők, tunikaszerű ingek, ingujjak
gazdag hímzései lesznek láthatók a kiállításon. Utóbbiak között
néhány, az 1700-as évek végére datált, ritka szerb hímzés is van -
tette hozzá.
A muzeológus szerint a két népi hímzés közötti hasonlóságok
főként a török hódítás koráig visszanyúló kulturális kapcsolatoknak
köszönhetőek. A 16-17. században, a török megszállás alatt nagy
számú balkáni népesség "csúszott fel" Magyarország déli területeire.
Az együttélés hatására a török eredetű motívumok vélhetően a nemesi,
polgári viseletek közvetítésével kerültek át a paraszti hímzésekbe.
A Sárköz társadalmilag zárt közeg, kulturálisan azonban nyitott
tájegység volt: a sokácokkal, horvátokkal, bunyevácokkal való
kapcsolata a 19-20. században tetten érhető volt - jegyezte meg.
Mint elmondta, a délszláv és magyar díszítésekben a gránátalma,
a rózsa és a flamingó egyaránt török hatásra jelent meg.
Hasonlítanak a szerb és sárközi motívumok elrendezései, a körbefutó
motívumok, az indás díszek, mindkettőben jellemző a középen
elhelyezett minták kiemelése. A koszovói és a sárközi hímzésekben is
természetes földszíneket használtak, jellemzően különleges kék,
zöld, arany színnel díszítettek, és általában kontúrt kaptak a
szerkezetek.
A hasonlóságokra egyébként a szabadkai és a belgrádi hímzőkörök
tagjai hívták fel a figyelmet.
A kiállítás kurátora arra is kitért, hogy a tárlattal szeretnék
azt is megmutatni, hogy kultúrpolitikai szinten ugyanaz a folyamat
ment végbe a két hímzés esetében. A két világháború között
Magyarországon és Jugoszláviában egyaránt a nemzeti identitás
erősítésére használták fel a hímzések motívumkincsét, Magyarországon
több néprajzi tájegység - matyó, kalocsai, kalotaszegi -
díszítőművészetét emelte ki a hivatalos kultúrpolitika, a szerb
népművészetben a koszovói minták töltötték be ezt a szerepet. Ma
mindkét népművészeti hagyomány szerepel az országok szellemi
kulturális örökségének listáján - tette hozzá.