Phjongcshang 2018 - Két magyar önkéntes dolgozik az olimpián
Kangnung, 2018. február 20., kedd (MTI) - Két magyar önkéntes dolgozik a phjongcshangi téli olimpia alatt, Édes Anna és Tor Tamás közül utóbbi a paralimpiára is marad.
"Több számot is hallottunk, de nagyjából 22 ezer önkéntest
alkalmaznak az olimpián és a paralimpián együtt" - mondta az MTI
érdeklődésére a 26 éves Édes Anna, aki január 28-án érkezett a
Koreai Köztársaságba és éppen egy hónappal később indul majd haza.
A Magyar Jégkorong Szövetség alkalmazásában álló önkéntes
elárulta, első körben nem választották ki, mert a szervezők szinte
kizárólag dél-koreaiakat szerettek volna foglalkoztatni, végül
tavaly nyáron tudta meg, hogy mégis kiutazhat a játékokra. Elmondása
szerint az utazási költséget magának fizette, viszont - más
sporteseményekkel ellentétben - a szállás és a napi háromszori
étkezés ingyenes.
"Már hét éve járok sporteseményekre önkéntesnek otthon és
külföldön egyaránt, a dél-koreaiak kifejezetten nagyvonalúak, mivel
a legtöbb esetben a szálláshoz is szükséges hozzájárulás, illetve
csak napi egy étkezés jár, itt viszont még a szabadnapokon is
ugyanúgy ingyen ehetünk" - mesélte a sportszervezőként végzett Édes
Anna, aki az áprilisban esedékes budapesti divízió I/A-s
jégkorong-világbajnokság szervezésében is részt vesz, igaz ott nem
önkéntesként.
Feladatát illetően úgy fogalmazott, hogy Tor Tamással együtt
egyike azon hét önkéntesnek, akik a magyar csapat kíséretével és
segítésével foglalkoznak. Hozzátette, hogy a másik öt dél-koreai
közül az egyik tud magyarul, mivel a Debreceni Egyetemen tanult.
Mint mondta, bemennek a csapatirodába és ott elsősorban a
csapatvezető határozza meg a feladataikat.
A csapatkísérő az egyik legkivételezettebb munkakör az
önkéntesek között, mint Édes Anna mondta, nem is mindent vállalt
volna el, de azt előre tudták, hogy milyen feladatra hívják őket.
Sok önkéntesnek például az a dolga, hogy a dermesztő hidegben, akár
mínusz húsz fokban órákat állva terelgeti az embereket és autókat.
Ami mégis elsőként eszébe jut az embernek a dél-koreai játékokon
tüsténkedő önkéntesekről, hogy úton útfélen széles mosollyal
köszönnek rá az emberekre. Amikor pedig vége van egy versenyszámnak,
akkor a távozó tömegnek jószerivel sorfalat állnak és integetve
köszönnek el mindenkitől további szép napot kívánva.
"Szerencsések vagyunk, mert a Kvandong Jégkorong Központ mellett
lakunk, ami 15 perces buszútra van a kangnungi olimpiai falutól. De
vannak, akiknek napi másfél órát kell utazniuk az olimpia
helyszíneire" - jelentette ki a szállásukról Édes Anna, aki a
síugrók hétfői csapatversenyét követően arról is beszélt, hogy sok
versenyre eljut, még az olyan nagy érdeklődésre számot tartó
eseményekre is, mint a dél-koreaiaknál nemzeti sportnak számító
rövidpályás gyorskorcsolya küzdelmei.
Édes Annának ez az első olimpiája, de volt már önkéntes EYOF-on,
vagy éppen téli ifjúsági olimpián a norvégiai Lillehammerben, ahol
megismerkedett itteni honfitárs kollégájával, Tor Tamással. Szerinte
nincs nagy különbség a többi sportrendezvény és az olimpia között,
az igazán nagy eltérést a nagy felhajtásban és az óriási
médiaérdeklődésben látja sportszervezői szempontból.