Reformáció 500 - Gáncs Péter: az emlékévben az egyháznak sikerült kilépnie a világba

    Gáncs Péter kiemelte: a reformáció a kezdetekor is kilépés volt az "erős vár fedezékéből" és ma is az; az Istentől kapott kincseket ugyanis nem akkor őrizzük meg, ha elrejtjük, hanem ha továbbadjuk a világban azoknak, akiknek nagy szükségük van rá.

    Az ünnepségen posztumusz kitüntetéseket adtak át hat lelkésznek és hat laikusnak, akik a 20. században sokat tettek az evangélikus egyházért, és akik közül többeket meghurcoltak a kommunizmus idején.

    A lelkészeknek adható Ordass Lajos-, illetve a laikusok számára létrehozott Prónay Sándor-díjat évente egy-egy embernek ítéli oda az MEE országos presbitériuma. A jubileumi évben kivételesen hat-hat ember egyházért végzett munkáját ismerte el posztumusz az egyház.

    Ordass Lajos-díjat kapott Andorka Eszter lelkész, aki mozgássérült és nevelőotthonos fiatalokkal foglalkozott, haldoklók és családtagjaik lelki gondozását végezte; és akit 2003-ban, 32 éves korában egy nevelőotthonos táborokból megismert fiú gyilkolt meg.

    A kitüntettek között van Botta István lelkész, aki a kitelepítettek támogatása és ifjúsági munkája miatt az ötvenes években többször került összeütközésbe az Állami Egyházügyi Hivatallal (ÁEH) és az egyházvezetéssel.

    Csepregi Béla lelkész, az Élő Víz című folyóirat kiadója és szerkesztője, az Evangélikus Élet rovatvezetője, aki sokat tett a finn-magyar egyházi kapcsolatok építéséért, szintén megkapta az elismerést.

    Ordass Lajos-díjat kapott továbbá Dóka Zoltán, akinek lelkészi és tudományos pályafutását az ÁEH többször is gátolta. 1984-ben a Lutheránus Világszövetség (LV) budapesti nagygyűlése előtt Németországból írt nyílt levelet, amelyben felhívta az LV figyelmét a magyarországi egyházban uralkodó teológiai terrorra és személyi kultuszra. Tettéért az egyházi bíróság felfüggesztette állásából.

    Kitüntették Ittzés Gábort, aki sokat tett az evangélikus egyház megújulásáért. Sokrétű lelkészi munkája mellett nevéhez fűződik a győri evangélikus iskola, majd a győri tanítóképző főiskolán az evangélikus hitoktató szak megszervezése és elindítása.

    Az elismerést megkapta Kendeh György, akit kelenföldi lelkészként tartóztattak le 1950-ben. Rövid ideig az Andrássy úti, majd a Fő utcai börtönben raboskodott, ahonnan Kistarcsára internálták. 1956-ban rehabilitálták és visszakerült Kelenföldre. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után a külföldről érkező segélyszállítmányok elosztását szervezte az egyházon belül.

    A laikusoknak adható Prónay Sándor-díjat megkapta Gyapay Gábor, a fasori, majd - annak 1952-es bezárása után - a Jedlik Ányos, később a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium történelem-latin szakos tanára. Gyapay Gábor szervezési munkája, helyzetfelismerése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fasori gimnázium 1989-ben - első új egyházi iskolaként - újra megnyithatta kapuit.

    Az elismerést odaítélték Kiss Jánosnak, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület egykori tikárának, akit a fiatalok körében végzett munkája miatt 1946-ban koholt vádak alapján vettek őrizetbe és internáltak.

    Kitüntették Báró Radvánszky Albertet, aki 1935-től az Országgyűlés Felsőházának alelnöke volt, 1944-ben részt vett a zsidók mentésében és a Svéd Vöröskereszt fennhatósága alatt létrejött védett házak kialakításában. 1948-ban koholt vádalak alapján letartóztatták, de idős kora és betegsége miatt rövid idő múlva szabadon bocsátották.

    Prónay-díjat kapott továbbá Sulyok Imre, a Magyar Rádió munkatársa, a Régi magyar istenes énekek társkiadója.

    Valdár Gábor, aki 1944 augusztusától a nyilas hatalomátvételig vezette az igazságügyi tárcát, és akit 1951-ben telepítettek ki a Borsod megyei Tomorra családjával együtt.

    Weltler Jenő, kórusvezető, a Lutheránia kórus vezetője. Az 1950-es évektől évtizedeken keresztül Magyarországon egyedül az általa vezetett kórus adta elő Johann Sebastian Bach kantátáit és oratorikus műveit. A Deák téri templomban azóta is az általa megteremtett hagyomány szerint hangzanak fel istentiszteleti keretek között Bach művei.

    Az emlékévet záró ünnepségen Fabiny Tamás evangélikus püspök, a MEE reformációi emlékbizottságának elnöke beszámolt a bizottság 2008-ban megkezdett, az emlékévet előkészítő munkájáról és az emlékév programjairól.

    Az emlékév kiemelkedő eseményeként említette az augusztusban megtartott wittenbergi magyar napokat. Elmondta, hogy az elmúlt évben számos könyvbemutatót, konferenciát tartottak. Kiemelte a Luther Mártonról készült rajzfilmsorozatot, amelyet német, angol, portugál, litván finn és lengyel nyelven is bemutatnak.

    Fabiny Tamás hozzátette: az emlékév vége nem a lezárása valaminek, hiszen a jövőben szeretnék "megmozgatni a gyülekezeteket", hogy Luther Márton "szenvedélyes istenkeresése átragadjon a későbbi nemzedékekre is".

    A reformáció emlékévében szerte a világon és Magyarországon is arra emlékeztek, hogy Luther Márton Ágoston-rendi német szerzetes, teológus ötszáz évvel ezelőtt, 1517. október 31-én függesztette ki - a hagyomány szerint - a wittenbergi vártemplom kapujára az egyházi megújulást követelő 95 tézisét. Ettől a naptól számítjuk a reformáció kezdetét.

    (FOTÓ)