Az eddig ismert legnagyobb tömegű, legsűrűbb szuperföldet azonosították
Budapest, 2018. február 9., péntek (MTI) - Az eddig ismert legnagyobb tömegű és legsűrűbb szuperföldet azonosítottak kutatók; a bolygó 100 fényévnyi távolságra, a Halak csillagképben lévő GJ 9827 jelű csillaghoz tartozik. A felfedezés segítheti a csillagászokat abban, hogy jobban megértsék az ilyen bolygók kialakulásának folyamatát.
A szuperföld olyan exobolygó (Naprendszeren kívüli bolygó),
amelynek tömege nagyobb a Földénél, de könnyebb, mint a Naprendszer
legkisebb óriásbolygói (ezek tömege körülbelül 15 földtömeg),
emellett csillaguktól elég sugárzást kapnak, hogy a légkörük
gáztartalmának nagy része belátható idő alatt el tudjon párologni,
így ne váljanak gázóriásokká.
A GJ 9827 csillaghoz három bolygó tartozik, amelyeket a NASA
Kepler/K2-es missziója fedezett fel. Mindhárom planéta kicsit
nagyobb, mint a Föld. Ez az a méret, amely a Kepler-misszió
kutatásai szerint a leggyakoribb a galaxisban.
Meglepő módon azonban a Naprendszerben nem létezik ilyen méretű
bolygó. Ez kíváncsivá tette a tudósokat: az érdekelte őket, hogy
milyen körülmények között alakulnak ki és fejlődnek - írja a Science
Daily tudományos-ismeretterjesztő portál.
Egy bolygó történelmének megismerésében kulcsfontosságú az
összetételének meghatározása. Fontos tényező, hogy ezek a
szuperföldek sziklásak-e, mint a Föld, vagy szilárd maggal
rendelkeznek-e, amelyet nagy, gázzal telt atmoszféra vesz körbe.
Annak megértéséhez, hogy miből áll egy exobolygó, a tudósoknak
meg kell határozniuk az égitest tömegét és sugarát, ezáltal tudják
megállapítani a sűrűségét.
A bolygók ilyen módon történő meghatározásakor a csillagászok
megállapították, hogy azoknak a bolygóknak, amelyeknek sugara
nagyobb, mind a Föld sugarának 1,7-szerese, gázzal teli külső burka
van - mint a Neptunusznak -, míg azok, amelyeknek sugara ennél
kisebb, sziklásak, mint a Föld is.
Egyes kutatók szerint a különbséget a fotoevaporáció okozza. Ez
az a folyamat, melynek során egy bolygó elveszíti légkörének egy
részét (vagy egészét) a központi csillaga felől áramló nagy
energiájú fotonok és más elektromágneses sugárzás miatt. Az elmélet
alátámasztásához azonban még további információra van szükség.
A GJ 9827 három bolygója azért különleges, mert méretük alapján
a sziklás szuperföldek és a gázos bolygók közti határmezsgyén
találhatók.
A Carnegie Tudományos Kutatóintézet munkatársa, Johanna Teske
vezette kutatás során a szakértőknek rendelkezésükre álltak a
megfelelő információk, mivel már 2010 óta monitorozták a fényes GJ
9827 csillagot a Planet Finding Spectrograph (PFS) segítségével.
Megfigyeléseik szerint a b-jelű bolygó tömege nagyjából
nyolcszor nagyobb a Földénél, ezáltal ez lehet a legnagyobb tömegű
és legsűrűbb szuperföld, melyet eddig felfedeztek. A másik két (c-
és d-jelű) bolygó tömege nagyjából 2,5-szerese, valamint négyszerese
a Földének, bár utóbbi két meghatározás egyelőre bizonytalan.
Ezen információk alapján a szakértők azt feltételezik, hogy a
d-jelű bolygó jelentős illékony burokkal rendelkezik, de nyitott
marad a kérdés, hogy a c-jelű bolygó vajon rendelkezik-e ilyen
burokkal, vagy sem. A b-jelű bolygóról a tudósok úgy gondolják,
mintegy 50 százaléka vas.
A kutatók kifejtették, hogy további megfigyelésekre van szükség
a három bolygó összetételének meghatározásához. De nagyon úgy tűnik,
hogy ezek a legjobb jelöltek annak tesztelésére, helytállóak-e a
szuperföldek kialakulására és fejlődésére vonatkozó elméletek.