Kortárs zenei kísérettel mutatták be Párizsban a holokausztot előrevetítő 1924-es osztrák némafilmet
Párizs, 2019. március 17., vasárnap (MTI) - Olga Neuwirth osztrák zeneszerző zenei kíséretével mutatták be Párizsban az osztrák filmtörténet egyik legjelentősebb alkotását, Hans Karl Breslauernek a holokausztot előrevetítő Nagyváros zsidók nélkül című 1924-es némafilmjét.
A sokoldalú és politikai állásfoglalásairól is ismert osztrák
zeneszerzőnő a párizsi Ensemble Intercontemporain kortárs zenei
együttes, a Wiener Konzerthaus, a londoni Barbican Központ, az
Elbphilharmonie Hamburg, a Sinfonieorchester Basel, és a ZDF/ARTE
televíziók megrendelésére komponált zenét az Osztrák Filmarchívum
által közelmúltban restaurált némafilmhez.
A zenei alkotást a szatirikus némafilmmel együtt a párizsi Cité
de la Musique koncerttermében mutatták be pénteken az Ensemble
Intercontemporain előadásában, Matthias Pintscher vezényletével.
Az 1924-ben Bécsben forgatott, Nagyváros zsidók nélkül című
másfélórás film Hugo Bettauer magyarra is lefordított azonos című
regényéből készült. Az antiszemitizmusról írt szatíra
hátborzongatóan pontos vízió arról, hogyan szegényedik el egy város
kulturálisan és gazdaságilag egyaránt, miután elűzik zsidó
lakosságát.
A történet egy Utópia nevű városban játszódik, amelynek
kancellárja enged az egyre növekvő infláció és munkanélküliség miatt
a zsidókat hibáztató lakosság antiszemitizmusának, és megszavaztatja
a parlamenttel a zsidók kiűzését előíró törvényt. A zsidókat a
hatóságok gyűjtik össze, majd különvonatokon deportálják, miközben a
helyiek ünnepelik a távozásukat, elkobozzák a vagyontárgyaikat,
beköltöznek a házaikba. A döntést követően azonban sem a gazdasági
helyzet, sem a város hangulata nem javul. A zsidók hátramaradt
szerelmei sírva vágyakoznak a kedveseik iránt, a kávéházak
kiürülnek, visszaesik az üzletek kereslete, nem élénkül a
pénzforgalom, üresen állnak a kiadó lakások. A helyzetet végül egy
Párizsból Utópiába visszavágyó zsidó fiatalember groteszk ötlete
oldja meg: katolikus franciának álcázva magát visszatér, és titokban
kiplakátozza a várost az "igazi keresztények" követeléseivel, ami
újabb lázadáshoz vezet és végül a zsidók elűzéséről szóló törvény
visszavonására készteti a parlamentet.
A filmet a párizsi bolhapiacról 2015-ben véletlenül előkerült
részleteknek köszönhetően sikerült a több mint kilencven évvel
ezelőtti eredeti formájában restaurálni. Az újonnan előkerült
filmkockák tették lehetővé, hogy teljes egészében megtekinthető
legyen az eredeti film, és ezzel gyökeresen más megvilágításba
helyeződjön a korábban csak töredékesen ismert történet. A korábban
elveszettnek hitt jelenetek olyan részleteiben mutatják be a bécsi
zsidó társadalmat, ahogy egyetlen más korabeli alkotás sem. A két
világháború közti Bécs mesterségesen gerjesztett antiszemitizmusát
ábrázoló képsorok révén pedig az eddiginél sokkal élesebben
rajzolódik ki a film politikai üzenete. A regény szerzőjét egyébként
nem sokkal a film bemutatása után egy náci meggyilkolta.
A zsidók deportálásának részleteit húsz évvel a holokauszt előtt
víziószerűen előrevetítő film mégsem teljesen apokaliptikus, miután
apró finomságokkal (egy részeges képviselő története, szerelmi
félreértések, kabaréjelentek) fordul végül egy groteszk szatírába,
amely a zsidókat sem kíméli, és amelyen sokat derültek a nézők a
párizsi bemutatón. A film egy opportunizmussal, gyávasággal és
pénzéhséggel átitatott társadalomban az idegengyűlölet tragikus
következményeire világít rá.
Olga Neuwirth zenei kísérete a kicsinyes emberi magatartás
variációit hangsúlyozza, és a film különböző értelmezési
lehetőségeit erősíti fel. A hangsávok egymásra épülnek, előre
felvett effektusok kísérik az élőzenét, s a zeneszerző által a
helyszínen személyesen irányított elektronikus hangzás az
egyértelműen komikus jeleneteknek is folyamatosan súlyosan szorongó
hangulatot kölcsönöz. A zeneszerző a zsinagógában játszódó
jelentekhez eltorzította a hagyományos zsidó dallamok hangzását, a
bécsi kabarékban pedig messziről jódlizókat hallani. A filmet végig
eltávolodva és szándékosan elmosódva, kissé álomszerűen kíséri a
zene, illetve a különböző zajok (utcai tömeg, szirénák,
imádkozások).
Olga Neuwirth-et már korábban is megihlették filmek, például
David Lynch Lost Highway - Útvesztőben című alkotása, illetve írt
filmzenéket. Ennek köszönhetően a zenei kíséretet is a film kockáról
kockára történt elemzése alapján komponálta.
A párizsi Cité de la Musique az ilyen típusú, rendszeresen
szervezett mozikoncertekkel próbálja a kortárs zene felé vonzani a
közönséget, miközben olyan jelentős filmtörténeti alkotásokat is
felfedezhetnek a nézők, amelyek a kortárs zeneszerzőket is művészi
kihívás elé állítják.