Március 15. - Széchenyi-díjak - ÉLETRAJZOK (5. rész)

    1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) történelem-lengyel szakos tanári diplomát szerzett, 1971-72-ben Herder-ösztöndíjasaként a Bécsi Egyetemen tanult. 1992-től a történettudomány kandidátusa, 2010-től a Magyar Művészeti Akadémia, 2013-tól a Krakkói Lengyel Tudományos Akadémia tagja.

    1969-től az Eötvös-könyvtár dokumentátoraként, 1971-től az Eötvös Kollégium levéltárosaként, 1972-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kelet-európai irodalomtudományi tanszéki kutatócsoportja, 1981-től az ELTE bölcsészkara lengyel tanszékének munkatársaként dolgozott. 1995-1999 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lengyel tanszékvezető docense, 2004-2012 között az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa volt.

    Költői pályája 1969-ben a Kilencek csoport Elérhetetlen föld című antológiájával indult. 1973-ban Havon forgó ég címmel jelent meg első verseskötete, amelyet később számos verses-, próza-, esszé- és tanulmánykötet követett. Jelentős műfordítói tevékenysége is, ő ültette át magyarra többek között Jaroslaw Iwaszkiewicz Vörös pajzsok és Edward Stachura Szekercelárma című regényét, Józef Wysocki, az 1848-49-es magyar szabadságharc lengyel honvédtábornoka emlékiratait. Műfordítói és történészi munkájával egyaránt a magyar-lengyel történelmi és kulturális kapcsolatok erősítését szolgálja, elsősorban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc lengyel vonatkozásait kutatja.

    Polonisztikai ismereteit a diplomáciában is kamatoztatta, 1990-től a varsói nagykövetség kulturális tanácsosa, 1994-1995-ben, illetve 1999 és 2003 között krakkói főkonzul volt.

    Munkásságát többek között 1984-ben József Attila-, 1999-ben Déry Tibor-díjjal, 2003-ban Krakkó díszpolgári címével, 2008-ban Akadémiai Díjjal ismerték el, 2011-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést vehette át.

    KULIN FERENC József Attila-díjas irodalomtörténész, író, kritikus, szerkesztő 1943. október 27-én született Pomázon.

    1968-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-orosz szakán. Végzése után a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium tanára lett, 1970-2007 között az ELTE BTK felvilágosodás- és reformkori magyar irodalomtörténeti tanszékén oktatott. 1999-től a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának újkori magyar irodalom tanszékvezető docense, 2005-2008 között dékánja volt.

    A rendszerváltás idején politikai szerepet is vállalt, 1990-től a Magyar Demokrata Fórum, 1996-98-ban az ebből kivált Magyar Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője volt, 1994-ig a kulturális bizottság elnökeként dolgozott. 2000-ben a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalompolitikai főosztályvezetője, 2002-ben a Kölcsey Intézet igazgatója volt.

    1970-től az Irodalomtörténet című folyóirat segédszerkesztője, 1972-től a Jelenlét című egyetemi lap felelős szerkesztője volt. 1975-től a Mozgó Világ főszerkesztő-helyettese, 1981-től főszerkesztője volt e tisztségből 1983-ban a kultúrpolitika irányítói eltávolították. 1989-90-ben a Magyar Napló főszerkesztőjeként dolgozott. 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia folyóirata, a Magyar Művészet főszerkesztője.

    1970-t?l a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1987-t?l a Kölcsey Társaság, 1989-t?l a Magyar Írószövetsége tagja.

    Tudományos tevékenységének fő témái a magyar reformkor, a magyar nemzettudat és az időszerű politológiai kérdések, több könyve jelent meg.

    2009-ben József Attila-díjjal tüntették ki, 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét.

    KURUTZNÉ KOVÁCS MÁRTA építőmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1940. március 24-én született Budapesten.

    1964-ben szerzett mérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán. Ezután az egyetem Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékén gyakornok, 1965-től tanársegéd, 1972-től adjunktus, 1986-tól docens, 1994-től egyetemi tanár lett. 1991-től a tanszék helyettes vezetője, 1996-2004 között vezetője volt, 2010 óta professor emerita. Oktatott a nappali, a doktorandusz, az angol nyelvű, a szakmérnöki képzésben és a mérnöki továbbképzésben is, társszerzője a Szilárdságtan című egyetemi tankönyvnek.

    1972-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját, 1985 óta a műszaki tudomány kandidátusa, 1994 óta doktora. 1994-ben PhD-fokozatot szerzett és még ugyanebben az évben habilitált. 2004-től az MTA levelező, 2010-től rendes tagja.

    Főbb kutatási területe a mechanika és a biomechanika. Ezen belül a szerkezetek nemsima analízise, a variációs elvek egyenlőtlenségi feltételei és az emberi lumbális gerinc kísérleti és numerikus biomechanikai vizsgálata, paraméteranalízise. Kísérleteken alapuló viszkoelasztikus numerikus modelleket dolgozott ki az lumbális gerinc nyújtására. A csigolyák törésvizsgálata alapján meghatározta a csontritkulásos betegek csigolyáinak közelítő nyomási teherbírását a nemek, az életkor, a csontsűrűség és a csigolyák morfometriai jellemzőinek függvényében. A gerinc egyes részeinek öregedési károsodási folyamatainak, valamint hirtelen bekövetkező sérüléseinek, új műtéti eljárásainak mechanikai követésére numerikus szimulációt végzett.

    Több mint kétszázötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, több szaklap szerkesztőbizottsági tagja. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet, köztük a Nemzetközi Biomechanikai Társaság tagja.

    2003-ban Ipoly Arnold tudományfejlesztési díjat, 2005-ben Szent-Györgyi Albert-díjat, 2011-ben Simonyi Károly-díjat kapott. 2013-ban Budapest díszpolgára lett.

Előzmény/folytatás   Március 15. - Széchenyi-díjak - ÉLETRAJZOK (4. rész) 2019. március 15. KARÁDI ISTVÁN PÉTER belgyógyász szakorvos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1951. június 2-án született Budapesten.   Március 15. - Széchenyi-díjak - ÉLETRAJZOK (5. rész) 2019. március 15. KOVÁCS ISTVÁN József Attila- és Babérkoszorú díjas költő, író, műfordító, történész, polonista 1945. augusztus 18-án született Budapesten.