Meghalt Bibi Andersson svéd színésznő, Ingmar Bergman filmjeinek sztárja
Los Angeles, 2019. április 15., hétfő (MTI) - Nyolcvanhárom éves korában meghalt Bibi Andersson svéd színésznő, aki Ingmar Bergman 13 filmjében, köztük A hetedik pecsét és a Persona című alkotásokban is szerepelt.
Andersson halálának hírét a színésznő régi barátja, Christina
Olofson svéd rendező erősítette meg vasárnap - számolt be róla a The
Hollywood Reporter című filmes portál.
Az 1935. november 11-én Stockholmban született Berit Elisabeth
Andersson anyja szociális munkás, apja üzletember volt. A színházi
világgal először balettművész nővére révén került kapcsolatba, őt
azonban a tánc helyett a próza vonzotta.
Tanulmányait a Terserus Drámaiskolában és a Királyi Drámai
Színház színiiskolájában végezte. Első szerepe egy Ingmar Bergman
által rendezte mosószerreklám volt 1951-ben. 1953-ban megkapta élete
első igazi szerepét Nils Poppe Tökfej Bum című bohózatában, majd
Bergman, Alf Sjöberg és Hasse Ekman filmjeiben játszott kisebb
szerepeket.
A finom vonású szőke színésznő drámai képességeit Bergman
fedezte fel, neki köszönheti nemzetközi hírnevét is. Játszott
kisvárosi színésznőt az Egy nyáréjszaka mosolyában (1955), majd A
hetedik pecsét (1957) vándorszínész házaspárjának női tagját
alakította. Ő volt A nap vége (1957) idős professzorának fiatalkori
szerelme, majd az Arc (1958) cselédlánya is.
Bergman hívására 1956-ban a malmői Városi Színházhoz szerződött,
1959-ben a stockholmi Drámai Színház társulatának tagja lett,
1962-től egy évadon keresztül az uppsalai színházban vendégszerepelt.
Ugyanebben az évben Liv Ullmann-nal forgatott együtt Norvégiában
a Rövid a nyár (1962) című produkcióban. A két színésznő külső
hasonlósága megdöbbentette Bergmant. A rendező erre alapozta 1966-os
Persona című filmjét, amelyben Bibi Alma nővért, az önkéntes
némaságba burkolózó, Liv Ullmann által alakított színésznő
ápolónőjét formálta meg.
A film leghíresebb jelenete, a két női arc egymásra vetítése is
a hasonlóságmotívumot használta fel. Az ekkor már harmincegy éves
színésznő maga mögött hagyva a korábbi "hamvas" szerepeket ebben a
megrázó filmben teljes érettséggel lépett a közönség elé, bemutatva
egy fiatal nőt, aki nem is sejti, mennyire gonosz és ördögi tud
lenni egy ember.
Andersson 13 Bergman-filmben szerepelt. 1969-ben főszerepet
kapott a Szenvedély, majd 1971-ben az Érintés című filmben is,
utolsó együttműködésük a Jelenetek egy házasságból (1973) egyik
epizódszerepe volt.
A hetvenes évektől külföldön forgatott, amerikai, olasz, francia
produkciókban szerepelt. Dolgozott John Hustonnal és Robert
Altmannal, nagy sikert aratott a Jurij Jegorov rendezte A svéd
asszony (1971) című filmben, amelyben Vjacseszlav Tyihonov volt a
partnere.
A nyolcvanas években ismét Svédországban dolgozott, játszott
Vilgot Sjöman Élveboncolásában (1981), visszatért a színpadra,
később maga is rendezett. A kilencvenes években színházigazgató volt
Stockholmban. A délszláv háború idején egy szarajevói humanitárius
segélyakció színházi programkoordinátoraként dolgozott.
Pályáján több jelentős elismerést kapott: 1958-ban Cannes-ban
díjazták, 1963-ban Berlinben Ezüst Medvét vehetett át, 1968-ban és
1975-ben elnyerte az amerikai filmkritikusok, 1971-ben a Brit
Akadémia díját. Háromszor nyerte el a legjobb női mellékszereplő
díját a Stockholmi Filmfesztiválon.
Az 1950-es években romantikus szálak fűzték Bergmannhoz.
Háromszor ment férjhez, Jenny lánya 1970-ben, első férjével (Kjell
Grede svéd rendező és forgatókönyvíró) kötött házasságából született.
1979-től 1981-ig Per Ahlmark politikussal és íróval élt
házasságban. 2009-ben agyvérzést kapott és egy stockholmi
szanatóriumba került, ahol huszonnégy órás felügyelet mellett
kerekesszékben kezdte meg a felépülést és a beszédtanulást harmadik
férje, Gabriel Mora Baeza chilei orvos támogatásával.