Nobel-díj - Molnár László: a felfedezések mögötti elméleti munkát is díjazták
Stockholm/Budapest, 2019. október 8., kedd (MTI) - A Nobel-bizottság nemcsak a felfedezéseket, hanem a mögöttük lévő elméleti munkát is díjazta a fizikai Nobel-díjjal, amelyet idén a csillagászati kutatások terén elért úttörő eredményeiért egy kanadai-amerikai és két svájci tudós, James Peebles kozmológus, Michel Mayor asztrofizikus és Didier Queloz csillagász kap - mondta Molnár László csillagász az MTI-nek.
A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársa
kiemelte: "James Peebles kitüntetése életműdíjként fogható fel, az
elismeréssel a bizottság nem egy kifejezett felfedezést díjazott,
hanem egy munkasorozatot, a tudós hozzájárulásait a fizikai
kozmológia tudományágának létrehozásához".
Mint mondta, James Peebles számos alapvető munkát végzett el,
ami lehetővé tette, hogy a kozmológia ne csak "papíron számolgatós
és filozófiai tudományág legyen, hanem ténylegesen mérhető és előre
jelezhető információkkal is szolgáljon".
A csillagász szerint ezek közé tartozik, hogy megjósolta a
kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás létezését, emellett azt is,
hogyan keletkeztek az első kémiai elemek, a hidrogén és a hélium az
ősrobbanásban, valamint a sötét anyag szerepét az univerzum
formálásában, és a sötét energia létét is a kozmológus vetette fel
elsőként.
Ez utóbbit azért, hogy megmagyarázza a különböző mérési
eredményeket, amelyek szerint látszólag az univerzum úgy tágul, hogy
az nem összeegyeztethető azzal a tömeggel, amelyet egyébként
csillagok és galaxisok formájában látunk. Úgy vélték, hogy kell
lennie még valaminek, ami mozgatja az univerzumot és ennek lett az
egyik része a sötét anyag, a másik a sötét energia.
A sötét anyag olyan anyagfajta, amely csillagászati műszerekkel
közvetlenül nem figyelhető meg, mert semmilyen elektromágneses
sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el, jelenlétére csak a látható
anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból
következtethetünk. A sötét energia pedig egy még rejtélyesebb
összetevő, ami viszont a teljes univerzum tágulásáért felel.
A háttérsugárzás és annak egyenetlenségeinek felfedezéséért már
korábban adtak Nobel-díjat és ennek is Peebles adta meg az elméleti
hátterét - mutatott rá Molnár László.
"James Peebles elfogadtatta, hogy a kozmológia, az egész
univerzum szerkezetének a kutatása, az tényleges, komoly fizikai
tudományág és nemcsak köldöknézegetős filozofálgatás.
Bebizonyította, hogy a kozmológia ténylegesen kiszámolható,
megmérhető, előre jelezhető jelenségekkel tud dolgozni, akár a
háttérsugárzásról, akár az univerzumban az elemek gyakoriságáról,
akár a galaxisok távolodási sebességének méréséről van szó" -
hangsúlyozta Molnár László.
Michel Mayor asztrofizikus és Didier Queloz csillagász az
elismerést az első olyan Naprendszeren kívüli bolygó (exobolygó)
felfedezéséért kapja, amely egy Naphoz hasonló csillag körül kering.
Az exobolygók léte sokáig csak tudományos feltételezés volt, a
nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején többen is
próbálkoztak már kimérni, hogy lehetnek-e más csillagok körül is
bolygóméretű égitestek, ehhez azonban nagyon pontos színkép
felvételeket kellett rögzíteni a csillagokról - emelte ki a
csillagász.
Mint mondta, nagyon pontos sebességmérésekre volt szükség. Azt
kellett kimérni, hogy ezek a csillagok néhány tíz
kilométer/másodperces sebességgel mozognak oda-vissza a térben.
A genfi csillagászok a Pireneusokban lévő obszervatóriumban
digitális technikával felszerelkezve építettek egy a csillagok
színképének elemzésére alkalmas olyan spektrográfot, amely képes
volt ezt a pontosságot elérni. 1995-ben pedig megtalálták az 51
Pegasi nevű csillag bolygóját.
A Naphoz hasonló csillag bolygószerű kísérőjének felfedezése
rögtön heves vitát váltott ki. Sokan azzal az indokkal vitatták a
felfedezést, hogy az 51 Pegasi körülbelül Jupiter-tömegű kísérője
(az 51 Pegasi b)túlságosan közel kering a csillaghoz, ott, ahol
addigi tapasztalataik alapján óriásbolygó nem lehetne - idézte fel
Molnár László.
Időbe és újabb felfedezésekbe telt, amíg a csillagászok
elfogadták, hogy léteznek ilyen "forró Jupiterek". A felfedezés óta
ez a tudományterület robbanásszerűen fejlődésnek indult és most már
több ezer ilyen bolygót ismerünk - emelte ki a magyar csillagász.