Soros György és fia közös cikke a The New York Timesban: a Balkánon esély mutatkozik Európa stabilizálására
Washington, 2018. június 18., hétfő (MTI) - A Balkánon esély mutatkozik Európa stabilizálására - írta Soros György a The New York Times című napilap internetes oldalán hétfőn megjelent véleménycikkében, amelyet a fiával, Alexander Sorossal közösen jegyez.
Az újság "a Nyílt Társadalom Alapítvány vezető
tisztségviselőiként" mutatja be Sorost és fiát.
A cikk annak kapcsán foglalkozik a Balkánnal és Európával, hogy
- mint a szerzők írják - csaknem 25 évbe telt, amíg Athén és Szkopje
megállapodott a volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia nevének
megváltoztatásában. "Hiba lenne kisebb jelentőségű fejleményként
értékelni ezt, különös tekintettel arra, hogy a transzatlanti
szövetség egysége a második világháború óta mélypontra süllyedt, és
az Európai Unió egységét minden egyes nemzeti választáson kihívások
érik".
Az írásban a szerzők "történelmi kompromisszumnak" nevezik
Macedónia névváltoztatását, és úgy vélik, azzal, hogy a két
országnak "sikerült enyhítenie a nemzeti történelmük miatti
nézetkülönbségeket", lehetőséget teremtenek Európa vezetőinek és az
Egyesült Államoknak a "jelenlegi folyamatok meghiúsítására" és
egyúttal egy biztonságos Balkán jövőjének kialakítására, amely
"egész Európa stabilitásának" kulcsa.
Soros György és fia szerint a térségben nemcsak Európa és az
Egyesült Államok az egyedüli szereplők. "Oroszország világossá
tette, hogy amennyiben érdekeit fenyegetik, közbe fog avatkozni" -
írják, és ezzel összefüggésben a potenciális NATO-bővítésre utalnak.
Orosz beavatkozásnak tulajdonítják a 2016-ban történt és általuk
"puccsnak" nevezett montenegrói változásokat. Megemlítik Recep
Tayyip Erdogan török államfő és Peking szerepét a térségben,
megjegyezve, hogy a Balkánon jelenleg Kína az egyik legnagyobb
befektető.
Ez utóbbi jelenségekre "határozott választ" sürgetnek,
hozzátéve, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Az Európai Unió
"csatlakozási fáradtságtól szenved" - írják, és arra a
következtetésre jutnak, hogy a legbonyolultabb problémákat - mint
fogalmaznak - éppen a 2004 után csatlakozott országok jelentik.
Ezzel összefüggésben megemlítik a Horvátország és Szlovénia közötti,
régóta húzódó határvitát, Törökország ciprusi jelenlétét, és utalnak
Lengyelország és Magyarország "antidemokratikus lépéseire". Ezzel
kapcsolatban konkrétumot nem említenek.
A cikkben úgy vélekednek, hogy a Balkán országaiban élők
többsége szoros kapcsolatot akar a Nyugattal, és elsősorban tagja
kíván lenni az Európai Uniónak, és ez a helyzet még a viszonylag
oroszbarátnak számító Szerbiában is. "A tétlenségnek ijesztő
következményei lehetnek, mert ezek az államok nagy valószínűséggel
Oroszország, Törökország és Kína befolyása alá kerülhetnek" -
vélekednek.