Tanulmánykötetet jelentet meg Teleki László életéről a Nemzeti Múzeum
Budapest, 2018. február 11., vasárnap (MTI) - Teleki László grófról, a reformkor egyik vezető politikusáról, a Kossuth-emigráció kiemelkedő egyéniségéről és az 1861-es országgyűlés Határozati Pártjának vezéréről szóló tanulmánykötetet mutatnak be kedden a Magyar Nemzeti Múzeumban.
"Teleki László (1811-1861) a reformkori nagy politikus nemzedék
első sorában szerepelt, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Deák
Ferenc, Batthyány és Kossuth Lajos mellett. Azon nagyságaink közé
tartozott, aki letették a modern polgári Magyarország alapjait" -
mondta az MTI-nek Debreczeni-Droppán Béla, a Nemzeti Múzeum
főmuzeológusa, a kötet szerkesztője. A kiadvány címéül -
"Tántoríthatatlan elvhűség, sziklaszilárd jellem, lovagias becsület"
- Kossuth Lajos Teleki Lászlóról írt tömör jellemzését választották.
A történész-levéltáros kiemelte: 1861-es halála előtt Teleki az
ország legnépszerűbb politikusa volt. A nagy műveltségű, szónokként
is kiváló államférfi nem egy kérdésben megelőzte kortársait, ilyen
volt például a szomszéd népekkel való megegyezés és együttműködés
fontosságának hangsúlyozása, Kossuth Lajost megelőzve jutott el a
dunai népeket összefogó államszövetség tervéig.
Teleki László az 1848-49-es szabadságharc lelkes híve és párizsi
követe volt, ezért 1852-ben az osztrák bíróság halálra ítélte,
távollétében jelképesen végre is hajtották az ítéletet. 1859-ben
Kossuth és Klapka György társaságában megalapította a Magyar Nemzeti
Igazgatóságot. 1860-ban Drezdában letartóztatták és kiadták
Ausztriának. Kizsarolt ígéretére, hogy tartózkodik a politikától,
szabadon engedték.
1861-ben hazatérhetett, országgyűlési képviselő és az 1848-as
jogalapon álló Határozati Párt vezetője lett. Országszerte az új
függetlenségi mozgalom vezérének tekintették. Azonban az
országgyűlés egységes fellépésének meghiúsulása, a pártján belüli
érdekcsoportok megjelenése miatt, és az erkölcsi felelősség fokozódó
súlya alatt összeroppanva öngyilkos lett.
"Teleki László látszólag a kiegyezés ellen volt 1861-ben, de
tartalmilag, ha megnézzük, hogy ki mit szeretett volna, jól látszik,
hogy Deák Ferenc és Teleki László egyaránt nem engedett a 48-ból. De
Teleki az alkotmányos formákhoz szorosabban ragaszkodott, ő nem
tartotta törvényes királynak Ferenc Józsefet, mert a magyar
alkotmányosság szerint nem volt az. Ezt persze Deák sem gondolta
alkotmányosan másképpen, de ő a cél érdekében engedményekre is
hajlott" - hangsúlyozta Debreczeni-Droppán Béla, aki szerint az
1861-ben történtek végül Telekit igazolták, hiszen a "lágyabb",
Deák-féle feliratot sem fogadta el Ferenc József és feloszlatta a
magyar országgyűlést. Mint fogalmazott, elképzelhető, hogy ha nem
vet véget életének, Deákkal együtt Teleki is a kiegyezés
álláspontjára helyezkedett volna évekkel később, amikor már Bécs is
másként állt Magyarországhoz.
Ellentétben Deák Ferenccel, akinek már életében kialakult a
kultusza a kiegyezésben vállalt szerepe miatt, amelyet hívei
kormányzati támogatással halála után is tovább ápoltak, Teleki
László alakja kikopott a nemzeti emlékezetből. Debreczeni-Droppán
Béla szerint párttársai, rokonai, barátai a méltó és minden
addiginál nagyobb temetés, valamint a Széchenyi Istvánéhoz
hasonlítható országos gyász után semmit sem tettek Teleki
kultuszának megteremtéséért és fenntartásáért. Ráadásul semmilyen
későbbi rendszer sem tudta vagy akarta Teleki örökségét magáénak
vallani, ami - ahogy M. Lovas Krisztina kötetben olvasható
tanulmánya fogalmaz - talán nem is olyan nagy baj, mert így legalább
mondanivalóját nem torzította el az utókor.
A Nemzeti Múzeum által megjelentett 343 oldalas, 300 képpel
díszített és 500 példányban kiadott kötet nagyrészt a Nemzeti Múzeum
2011-es Teleki László-kiállítása alkalmából rendezett tudományos
konferencián elhangzott előadások írott változatát tartalmazza,
felhasználva a közben eltelt évek újabb kutatásait, valamint
kiegészítve Hermann Róbert és M. Lovas Krisztina tanulmányaival.
A függelékben a Teleki László halála után felvett vizsgálati
jegyzőkönyvek teljes szövege is olvasható, a CD-mellékleten pedig a
2011-es kiállításhoz készült két film szerepel. Az első a nemrég
elhunyt Kovács Béla Teleki életét bemutató alkotása, a második a
Rendőrtiszti Főiskola és az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet
munkatársainak filmje arról, hogy ma miként vizsgálnák ki Teleki
öngyilkosságának rejtélyes körülményeit.