A Magyar Írószövetségről - HÁTTÉR

    A szövetség jogelődje, a Magyar Írók Szövetsége a második világháború után, 1945. április 10-én alakult meg. A magyar írók társadalmi, szakmai és érdekvédelmi szervezetének első közgyűlését 1945 nyarán tartották. Az írószövetségben a többpártrendszerű demokrácia lehetőségei szerint minden irodalmi csoportosulás és irányzat képviseltette magát. A kommunista diktatúra kiépülése során, 1949-ben a szervezet jelentősen átalakult, számos tagját kizárták, az írók ki voltak szolgáltatva a napi politikának. Az 1951 áprilisában megrendezett első írókongresszus ugyan a sematizmus elleni küzdelmet tűzte ki célul, de a politika elvárásai és a valóság közti ellentmondás egyre inkább ellentmondásba került. Nagy Imre első kormányának megalakulása, 1953 júniusa után a szervezet és lapja, az Irodalmi Újság jelentős szerepet játszott a Rákosi Mátyás politikája elleni fellépésben.

    Az 1956. szeptemberi közgyűlés Nagy Imre politikáját támogatta, újra bevonták a szervezet vezetésébe a korábban hallgatásra ítélt írókat. Az 1956-os forradalom szellemi támogatásában az írószövetség jelentős szerepet vállalt. A szovjet intervenció után, december 28-án a közgyűlés elfogadta Tamási Áron Gond és hitvallás című írását, hitet téve a forradalom és szabadságharc eszménye mellett. A Kádár-kormány 1957 januárjában felfüggesztette a szervezetet, majd áprilisban kommunista írók vezette Irodalmi Tanácsot hoztak létre, a "renitens" írók megfélemlítésére 1957-ben több, nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós írópert folytattak le.

    A végül csak 1959 szeptemberében újjászervezett írószövetség évtizedekre a párt és a kormány művelődéspolitikájának végrehajtójává vált. A szervezet csak a hetvenes évek végétől próbálta visszaszerezni autonómiáját, önállóan hallatni szavát a közélet és az irodalom kérdéseiben. Az "erjedés" egyik helyszíne a Fiatal Írók József Attila Köre volt, amelynek tevékenységét 1981-ben felfüggesztették, majd József Attila Kör néven folytatta tevékenységét.

    Az 1981-es, majd 1986-os közgyűlések már az ellenzéki véleménynyilvánítás fórumai lettek, ezért a hatalom több támadást intézett a szervezet ellen, és felszámolását is fontolgatták. Az írószövetség a viharokat túlélve a nyolcvanas évek végére a politikai átalakulás egyik szellemi műhelyévé vált, és fontos szerepet játszott a rendszerváltozás előkészítésében. Az 1989-es közgyűlésén a szervezet nevét Magyar Írószövetségre változtatta, jelezve, hogy minden magyar író otthona kíván lenni.

    Az írószövetségnek története során olyan lapjai voltak, mint a Csillag, az Új Hang, a Kortárs vagy egy ideig az Élet és Irodalom, 1955-ben a szervezet kiadójaként alakult meg a Magvető Kiadó. Az Irodalmi Újságot 1989-ben megszüntették, helyét a Magyar Napló vette át. Az egyesületi tevékenység jelenleg szakosztályokban, területi csoportokban folyik.

    A rendszerváltás óta a szervezet eredeti célkitűzéséhez visszatérve a magyar irodalom szakmai és társadalmi érdekszervezeteként működik, emellett fontos szerepet tölt be a határokon át nyúló magyar irodalmi élet szervezésében. A szervezet alapszabálya szerint közgyűlést évente, tisztújító közgyűlést csak minden harmadik évben kell tartania. 2005-ben hívták életre az örökös tagság intézményét.

    Az írószövetség eddigi elnökei:

    1945-1951 Gergely Sándor (1945-ben társelnökként Illyés Gyulával és Kárpáti Auréllal)

    1951-1953 Darvas József

    1954-1956 Veres Péter

    1959-1973 Darvas József

    1973-1981 Dobozy Imre

    1982-1986 Hubay Miklós

    1987-1989 Cseres Tibor

    1989-1990 Göncz Árpád

    1990-1992 Jókai Anna

    1992-1995 Tornai József

    1995-2001 Pomogáts Béla

    2001-2007 Kalász Márton

    2007-2010 Vasy Géza

    2010- Szentmártoni János