A Pápai Magyar Intézet történetéről jelent meg könyv
Budapest, 2017. június 26., hétfő (MTI) - A Pápai Magyar Intézet (PMI) történetét bemutató könyv jelent meg. Az intézetet 2011 óta vezető Tóth Tamás magyarul és olaszul is kiadott művét ma délután mutatják be Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
Tóth Tamás az MTI-nek elmondta: a Rómában működő PMI-ben olyan
felszentelt magyar papok tanulnak ösztöndíjasként, akik valamilyen
posztgraduális képzésen vesznek részt, licencia - a teológiai
képzésben a doktorit megelőző fokozat - vagy doktori dolgozatukat
írják.
A rektor felidézte: a magyar állam 1927-ben vásárolta meg a via
Giulián álló patinás Falconieri-palotát, hogy akadémiát alapítson
magyar diákoknak, kutatóknak. A Római Magyar Akadémián négy osztály
működött: történeti, művészeti, általános és egyházi kollégium,
amely 1940-ben önállósult.
Hozzátette: a leválást az akadémiáról Serédi Jusztinián bíboros,
hercegprímás és Luttor Ferenc rektor kezdeményezte, talán megsejtve
valamit a következő évek történéseiből. Mindenesetre ettől kezdve a
Szentszék lett a PMI legfőbb felügyeleti szerve, és a kommunizmus
idején éppen ez mentette meg a bezárástól - mutatott rá Tóth Tamás.
A háború után a Római Magyar Akadémia fokozatosan elvesztette
kulturális, tudományos intézet funkcióját, a követség osztályaként
működött és a Rákosi-rezsim hivatalnokai lakták.
Ekkor már a PMI-re sem érkezhettek papok tanulni, de "itt gyűlt
össze az egyházi magyar emigráció". A rektor úgy fogalmazott: "a PMI
stratégiailag kemény dió volt a Rákosi-rendszernek, az intézet
akadályozta meg, hogy a magyar egyházat teljesen elszigeteljék
Rómától". Az épületben lakó emigráns papok ugyanis nem voltak
hajlandók kiköltözni és tartották a kapcsolatot az otthoniakkal is.
Kitért arra: a PMI-t természetesen többször is megpróbálták
felszámolni, működését ellehetetleníteni. Ortutay Gyula vallás- és
közoktatásügyi miniszter 1948 végén egy papírfecnin szólította fel a
PMI-t vezető Péterffy Gedeont, hogy számoljon el a korábban kapott
ellátmánnyal. Arra, hogy az intézet megszűnt, a szóhasználatból
lehetett következtetni, Ortutay Gyula ugyanis Péterffy Gedeont az
intézet volt igazgatójaként szólította meg.
A papság azonban továbbra sem volt hajlandó kiköltözni az
épületből, így "hidegháború alakult ki a palota földszintjét, első
és harmadik emeletét használó hivatalnokok és a másodikon lakó
papság között". Kardos Tibor, az akadémia igazgatója 1949-ben
bezáratta az épület kapuját, amelyen ezután csak engedéllyel,
látogatóként léphettek volna be a PMI lakói, 1950-ben pedig odáig
fajult az ellenségeskedés, hogy teljesen megtiltották a ki-be járást
a második emelet lakóinak. A papok ekkor előbb egy ablakon
közlekedtek, majd feltörtek egy addig használaton kívüli kertaput,
és felváltva őrizték, nehogy valaki megjavítsa rajta a zárat.
Hozzátette: a közlekedési tilalmak különböző állomásain a papság
többször az olasz rendőrségtől kapott segítséget, hogy bejuthasson
az épületbe vagy épp elhagyhassa azt.
Az 1956-os forradalom idején a kommunista rendszer palotában
tartózkodó hivatalnokai elmentek, a teljes épület feletti
felügyeletet az emigráns papok vették át. Ők a forradalom november
4-i leverése után sem voltak hajlandók visszaadni az akadémia
épületrészeit, mert a házban időközben diákkollégiumot alakítottak
ki a Magyarországról menekülő fiataloknak, akik közül többen Rómában
folytatták tanulmányaikat - ismertette a rektor.
A Kádár-kormány 1957 októberében tudta csak visszavenni a palota
őt illető részeit, úgy, hogy megfenyegették az olasz államot, ha nem
segít nekik ebben, bezáratják a budapesti olasz kulturális intézetet.
Az egyházi és állami intézmény emeletei között ezután sem volt
feszültségmentes a kapcsolat. A rektor példaként említette, hogy az
akadémia - korábban a kistarcsai internáló táborban dolgozó -
gondnoka példádul a teljes papságot lelövetéssel fenyegette, ha ők
is használni merészelik az épületben működő liftet.
Tóth Tamás elmondása szerint a Szentszék és Magyarország
1964-ben kötött megállapodása többé-kevésbé a PMI helyzetét is
rendezte. Az intézet élére 1964-ben - a megállapodás értelmében a
magyar kormány által is jóváhagyott - rektort neveztek ki, és ismét
tanulhattak a PMI-ben Magyarországról érkező papok. A kommunista
hatalom azonban ezután is folyamatosan nyomást gyakorolt az
intézetre, amelynek a rendszerváltásig vezetői és ösztöndíjasai
között is voltak az állambiztonság által beszervezett ügynökök. Az
ezt sejtő emigráns papok és az ösztöndíjasok kölcsönös gyanakvással
figyelték egymást, ez pedig - a kommunista hatalom szándékának
megfelelően - nagyon megnehezítette az intézetben folyó munkát.
A rendszerváltás óta az intézet szabadon működik, a Szentszék és
Magyarország közötti, 2013. évi megállapodás rögzíti, hogy a
Falconieri-palota második emelete a PMI tulajdona. A PMI fenntartója
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, protektora a mindenkori
magyar prímás.