Elhunyt Philip Roth, az egyik legjelentősebb kortárs amerikai író
New York, 2018. május 23., szerda (MTI) - Nyolcvanöt évesen elhunyt Philip Roth, a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja.
Halálát helyi idő szerint kedd este jelentette az amerikai
média, Roth egy New York-i kórházban halt meg kedden
szívelégtelenségben.
Huszonöt könyve jelent meg, legismertebb művei az 1959-es Isten
veled, Columbus, az 1969-es A Portnoy-kór és az 1990-es évek végén
keletkezett "amerikai trilógiája", amelynek első kötetével, az
Amerikai pasztorállal (1997) Pulitzer-díjat is nyert.
Hat éve jelentette be, hogy felhagy az írással, mert már nincs
energiája az irodalmi alkotómunkával járó stressz kezelésére.
Roth anélkül halt meg, hogy megkapta volna az irodalmi
Nobel-díjat, amelyre többször is jelölték.
Az író március 19-én töltötte be 85. születésnapját. Hitvallását
így fogalmazta meg: "könyvet írni annyi, mint problémákat megoldani.
Nem az érdekli az embert, hogy hova helyezze magát, sem a díjak vagy
a kritikák vagy más ilyesmi. Ez az utolsó, ami a fejében megfordul,
a munka az, ami kitölti gondolatait."
Newarkban (New Jersey) született Galíciából bevándorolt zsidó
család gyermekeként. A Chicagói Egyetemen 1955-ben angol irodalomból
szerzett diplomát, 1958-ig az egyetemen tanított, majd
Guggenheim-ösztöndíjat kapott. Ekkor már nemcsak tanította, hanem
művelte is az irodalmat, rövidprózákat és bírálatokat írt. Később
rangos egyetemeken kreatív írást és összehasonlító irodalmat
oktatott egészen 1991-es nyugdíjba vonulásáig.
Első elbeszéléskötete, az 1959-ben megjelent Isten veled,
Columbus elnyerte a tekintélyes amerikai Nemzeti Könyvdíjat. Az
1969-es A Portnoy-kór című regényét a kritika úgy minősítette: korai
Woody Allen-film könyv formában; a főhős, Alexander Portnoy a
pszichológusához intézett monológban beszél bizarr szexuális
szokásairól, erotikus fantáziáiról.
Az olykor már a pornográfia határait súroló szöveg a későbbi
Roth-regényeknek is jellemzője, erősen "fallocentrikus" világképe
miatt a feministák nem túlzottan kedvelték az írót. Roth kétszer
nősült, és kétszer vált el, második felesége, Claire Bloom angol
színésznő a válás után írott, A babaház elhagyása című művében nem
éppen kedvező színben tüntette fel exférjét.
A hetvenes években írt politikai pamfletet A mi bandánk címmel,
The Breast (A mell) című regénye Franz Kafka Átváltozásának
szatirikus átirata. Az évtized végén alkotta meg egyik írói
alteregóját, Nathan Zuckermannt, aki A megszabadított Zuckermann, a
Zuckermann: Trilógia és epilógus, Szellem el című regényeinek főhőse
lett. Másik kedvelt irodalmi alakja David Kepesh, aki többek között
A haldokló állat című regényének főszereplője lett.
Írói fénykorát az 1993-as Shylock-hadművelet című regényétől
számítják, az azóta eltelt negyedszázadban születtek legérettebb,
regényei. Ilyen az 1995-ös Sabbath színháza, a terrorizmus kérdéseit
feszegető Amerikai pasztorál, a második világháború utáni
kommunistaellenes boszorkányüldözés, a mccarthyzmus időszakát
megelevenítő Kommunistához mentem feleségül, a kilencvenes évekbeli
amerikai kisebbségpolitikára reflektáló Szégyenfolt.
Regényeiben a társadalmi tematika mellett fontos szerep jut a
család, házasság, szerelem, szexualitás problémakörének, számos
művében foglalkozik az amerikai zsidó lét és irodalom kérdéseivel.
Legutóbbi műveiben, A haldokló állatban, a 2006-os Akárkiben és
a 2009-ben kiadott Kiégés című regényében az öregedéssel, a halállal
való szembenézés is megjelenik. 2010-ben jelent meg utolsó regénye,
a Nemezis, amely egy kitalált, 1944-ben kitört
gyermekbénulás-járványról és annak hatásáról szól.
Regényei a filmkészítőket is megihlették, nagy sikert aratott A
haldokló állatból készült, Isabel Coixet rendezte Elégia Ben
Kingsley és Penelope Cruz főszereplésével, valamint az Amerikai
pasztorál Jennifer Connellyvel és Ewan McGregorral, utóbbi a film
rendezője is volt.
Roth sikeres és ünnepelt író volt, számos díjat is elnyert.
Háromszor részesült a PEN Club Faulkner-díjában, az Amerikai
pasztorál elnyerte a Pulitzer-díjat, 2006-ban a PEN Club
Nabokov-díjával, 2007-ben a Saul Bellow-díjjal tüntették ki.
2011-ben neki ítélték a kétévente kiosztott, igen rangos Nemzetközi
Man Booker díjat, 2012-ben pedig megkapta a spanyol Nobel-díjként
emlegetett Asztúria Hercege-díjat irodalom kategóriában. Évek óta
emlegették az irodalmi Nobel-díj várományosaként, de ezt a
kitüntetést sosem nyerte el.
Philip Roth 2012-ben bejelentette, hogy abbahagyja az írást.
2014-ben a BBC kétrészes dokumentumfilmet forgatott róla, amelyben
bejelentette, hogy utoljára jelent meg a televízió képernyőjén. 2018
januárjában a The New York Timesnak adott interjúban megerősítette,
nem akar visszatérni az íráshoz, helyette inkább az amerikai és a
modernkori európai történelemről szóló műveket olvas.