Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze
Budapest, 2018. április 25., szerda (MTI) - Életének 88. évében elhunyt Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész, a nemzet művésze - tudatta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) Kultúráért Felelős Államtitkársága szerdán az MTI-vel.
A közlés szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szervátiusz
Tibort saját halottjának tekinti.
Szervátiusz Tibor 1930. július 26-án született Kolozsváron. Első
mestere édesapja, a neves szobrász Szervátiusz Jenő volt, az ő
művészetéből vette át és fejlesztette tovább a népi fafaragás, a
székely népművészet szobrászati elemeit. 1949 és 1955 között a
kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1977 óta Budapesten élt
és alkotott.
Az 1950-es években elsősorban népi témák foglalkoztatták:
moldvai, gyimesi csángók, csíki székelyek ihlette modorban fából
készítette szobrait. A nyugati modern művészettel való találkozás
indította új utakra. Vas- és bronzszobrokat is készített, domináns
anyaga a fa és a kő volt, egyéni szobrászati formanyelvét elsősorban
ezek körében alakította ki.
Mint a közlemény felidézi, Szervátiusz Tibor sokoldalú
művészként több stílusban is alkotott az expresszionizmustól a
geometrikus absztrakción át a törzsi művészetre emlékeztető
szobrokig. Több szoborciklus, számos történelmi ihletésű szobor és
jelentős köztéri alkotások kerültek ki műhelyéből.
Művészi céljairól így vallott: "művészetet magyart, de
egyetemesen emberit kell teremtenem. Úgy kell a szobrászatban
alkalmaznom a század plasztikai törvényeit, hogy általuk ennek a
népnek a nyelvén, ennek a népnek a múltját, történelmét, tragédiáit,
katartikus élményeit fogalmazzam meg".
Figurális szobrai erősen kötődnek a természeti-tapasztalati
valósághoz, Közép-Európa történelméhez, az emberi humánumhoz.
Harmóniaszobrai a népi művészetből kiinduló figurákat, népszokásokat
örökítenek meg. Portréi összefoglalások, idolok, "lét-portrék";
szellemi kiválóságaink, történelmi elődeink arcát jelképpé
formálják. Több szobrot is készített Petőfi Sándorról, Ady Endréről,
Bartók Béláról és Szabó Dezsőről - tartalmazza a közlemény.
Szervátiusz Tibornak számos kiállítása volt itthon és külföldön.
Műveit többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti
Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kolozsvári Művészeti Múzeum
őrzi, illetve magángyűjtemények szerte a világon Európán kívül az
Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is.
Jelentősebb köztéri szobrai: Életfa (1984) Csongrád; Az idő
kapujában (1994) Orosháza; Magyar oltár (1996) Budapest, Kőbánya,
Szent László tér; 1956-os emlékmű (2001) Budapest, XXII. kerületi
Városház tér; Tiszta forrásból (2016) Kecskemét, a Kodály Intézet
előtt.
Munkásságáért egyebek mellett a Magyar Köztársaság Érdemrend
Középkeresztjével (1992), Kossuth-díjjal (2001) és Magyar Örökség
díjjal (2003) tüntették ki, 2015-ben kapta meg a nemzet művésze
címet.