Színházi világnap - Simon McBurney színész, író, rendező üzenetét olvassák fel az idén
Budapest, 2018. március 26., hétfő (MTI) - Simon McBurney színész, író, rendező üzenetét olvassák fel az idei színházi világnapon, március 27-én, kedden az előadások előtt a magyar színházakban is. Az ünnep alkalmából a MASZK Országos Színészegyesület szakmai díjakat ad át.
A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi
világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg
üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau
szövege hangzott el több mint húsz ország színpadain. A Nemzetközi
Színházi Intézet az idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját.
Ebből az alkalomból öt földrész öt alkotóját kérték fel a színházi
világnapi üzenet megfogalmazására. Az idei színházi világnap európai
képviselője Simon McBurney színész, író, rendező.
Simon McBurney 1983-ben alapította meg Londonban a világhírűvé
vált Théatre de complicitét, amely 1994-ben a Krokodil utca című
produkciójával vendégszerepelt Budapesten.
A művész üzenetében - amelyet az ITI Magyar Központja juttatott
el az MTI-hez - felidézi, hogy 1963-ban, amikor az atomháború
fenyegetése súlyosan nehezedett a világra, nagy elődje, Arthur
Miller ezt mondta: "ha olyan korban kényszerülünk írni, amikor a
diplomácia és a politika karja ilyen fájdalmasan rövid és erőtlen, a
művészet delikát, ám olykor messzebbre érő ölelésére hárul a
feladat, hogy az emberi közösséget összetartsa".
Mint fogalmaz, olyan korban élünk, amikor nehéz tisztán látni. A
valótlan állítások nagyobb dózisban áradnak felénk, mint valaha a
történelem során vagy a történelem előtti időkben. Bármely "tény"
megkérdőjelezhető és akármilyen legenda igényt formálhat a
figyelmünkre mint "igazság". Szól arról is, hogy miközben korunk
jellemzője a megosztottság, az óriási mozgások idejét is éljük. Azt
is írja: olyan korban élünk, amely lemond a jelenről. Az épp csak
elmúltra és a közeljövőre összpontosít.
Mint írja, sokan mondják, hogy a színház jottányit sem tud és
nem fog ezen változtatni. Csakhogy a színház nem fog megszűnni.
"Mert a színház egy hely, hajlamos vagyok azt mondani: menedék. Ahol
az emberek egybegyűlnek, és azonnal közösséggé formálódnak" - áll az
üzenetben.
Úgy fogalmaz, ahol játszók és nézők egybegyűlnek, ott mindig is
újrajátszanak olyan történeteket, amelyeket sehol másutt nem lehet
elmesélni. Operaházakban, nagyvárosok színházaiban, a menekülőknek
menedéket adó táborokban Líbia északi vidékén vagy bármerre a
világban.
A világnap alkalmából több színház programokkal várja a
közönséget. A József Attila Színházban az Ádámok és Évák Ünnepét
rendezik meg ezen a napon: általános és középiskolai színjátszó
csoportok kapnak lehetőséget arra, hogy a színházban bemutassák
produkcióikat. A miskolci Nemzeti Színház színházbejárással várja az
érdeklődőket: a nézők megismerkedhetnek a színház történetével és
előadások díszletében nézhetnek körül. A Szegedi Nemzeti Színház
Molnár Ferenc három egyfelvonásosának április 6-i bemutatóját
megelőzően közönségtalálkozót tart március 27-én.
Erdélyben is megünneplik a színházi világnapot. A Kolozsvári
Állami Magyar Színházban pénteken kezdődött többnapos
programsorozat, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós
Társulata pedig ünnepi rendezvényt tart kedden a helyi
Kultúrpalotában: Boros Csaba zeneszerző saját zongoraszerzeményeiből
ad elő, Varga Balázs színművész Kovács András Ferenc-verset mond,
majd beszélgetés lesz a mecenatúráról, a kultúra támogatási
lehetőségeiről.
A MASZK Országos Színészegyesület a színházi világnap alkalmából
az idei évben is szakmai díjakat ad át, bár a szokásos gálát
egyeztetési problémák miatt idén nem rendezik meg.
A színházi világnap alkalmából a Hevesi Sándor-díjat, a
Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központjának elismerését is
odaítélik.
A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet
közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én,
annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő
Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a
figyelmet a színházművészet - és tágabb értelemben a kultúra -
fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt,
kérje a közönség szeretetét és támogatását.