A Stonehenge építőinek ősei 6 ezer éve érkeztek meg Nagy-Britanniába
London, 2019. április 16., kedd (MTI) - A Földközi-tenger medencéjéből, a mai Görögország és Törökország vidékéről 6 ezer éve érkeztek meg a Stonehenge építőinek ősei Nagy-Britanniába - ezt állapította meg egy DNS-vizsgálatokkal alátámasztott tanulmány.
A Mark G. Thomas professzor, a londoni University College
evolúciós genetikai szakértője és Tom Booth, a Természettudományi
Múzeum szakértője irányításával dolgozó kutatók a neolitikus
korszakból származó, Nagy-Britanniában talált emberi maradványok
DNS-ét vetették össze a korszak különböző európai területeken talált
emberi maradványainak DNS-ével. A vizsgálat megállapította, hogy a
neolitikus őslakók a mai Törökországból az Ibériai-félszigeten át
vándoroltak északra, és Kr. e. 4000 táján értek a mai
Nagy-Britanniába - ismertette a Nature Ecology Evolution
folyóiratban publikált kutatást a BBC News.
Anatóliából (a mai Törökország területéről) Kr. e. 6000 táján
indult meg egy nagyszabású, tömeges elvándorlás, ennek része volt a
Nagy-Britanniát elérő migráció. Az Anatóliából indult ősök révén
terjedt el a földművelés Európa-szerte. Korábban Európát kisebb
vándorló csoportok népesítették be, amelyek vadászó, halászó és
gyűjtögető életmódot folytattak.
A korai földművelők egy csoportja a Duna folyását követte Európa
közepéig, egy másik csoport viszont a Földközi-tenger medencéjén át
nyugatra tartott.
A DNS-vizsgálat szerint a neolitikus britek a Földközi-tenger
felől érkezők utódai voltak, a partvidéken vagy csónakokkal
szigetről-szigetre jutva értek el Nagy-Britanniáig.
A korai brit földművesek DNS-e a legjobban az Ibériában (a mai
Spanyolország és Portugália területén) élő neolitikus népekkel állt
rokonságban. Az ibériai fölművesek pedig a Földközi-tenger
medencéjében vándorlók utódai voltak.
Ibériából vagy az ahhoz közeli területről a korai földművesek a
mai Franciaországon át vonultak északra. Feltehetően nyugatról, a
mai Wales-en vagy Délnyugat-Anglián keresztül érkeztek meg.
A neolitikus bevándorlók Britanniában a földművelésen kívül a
nagy sziklákból készített építmények, megalitok hagyományát is
elterjesztették. A Wiltshire-ben álló Stonehenge is ennek a
tradíciónak az egyik emléke.
Bár Britanniát a nyugati vadászó-gyűjtögető csoportok
népesítették be Kr. e. 4000-ben, amikor a korai földművesek
megjelentek, a DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy a két csoport nem
nagyon keveredett egymással.
A brit vadászó-gyűjtögetőket szinte teljesen kiszorították a
neolitikus földművesek, ez alól csak Skócia nyugati része volt
kivétel. A térhódítást a tanulmány szerint egyszerűen a földművesek
nagyobb száma magyarázza.
A kutatók a brit vadászó-gyűjtögető csoportok tagjainak DNS-ét
is elemezték, köztük a cheddari emberét, amely Kr. e. 7100-ból
származik. A cheddari ember maradványait, az eddigi legkorábbi brit
teljes emberi csontvázat a Somerset grófságbeli Cheddar-szurdokban,
a délnyugat-angliai Gough-barlang fedezték fel 1903-ban. A cheddari
ember rekonstruált arcát tavaly mutatta be a londoni
Természettudományi Múzeum. A rekonstrukció szerint a többi európai
vadászó-gyűjtögető őshöz hasonlóan neki is sörét bőre és kék szeme
volt.
A genetikai analízis azonban kimutatta, hogy a neolitikus
földműveseknek ezzel szemben világosabb volt a bőre, barna volt a
szeme és fekete vagy sötétbarna volt a haja.
A neolitikus kor végén, Kr. e. 2450 táján az első földművelők
utódai is teljesen felcserélődtek egy új népességgel, az úgynevezett
harangedényes kultúra tagjaival, akik az európai szárazföldről
érkeztek. Tehát Britanniában két rendkívüli genetikai helycsere
következett be néhány ezer éven belül - mutattak rá a kutatók.