Bátyai eredetű, kéziratos kántor- és zarándokkönyvet mutatnak be Kalocsán
Kecskemét, 2019. május 8., szerda (MTI) - Feltehetően a 18. század végétől több mint hetven éven át vezetett bátyai eredetű, kéziratos kántor- és zarándokkönyvet mutatnak be szerdán Kalocsán - közölte a helyi Viski Károly Múzeum igazgatója az MTI-vel.
Romsics Imre elmondta: Molnár János kéziratos, horvát nyelvű
énekes könyvét a kalocsai múzeum dokumentációs gyűjteményében őrzik.
A füzet lapjait nagy valószínűséggel 1790 októbere és 1796 áprilisa
között kötötték be, majd ezután kezdték el vezetni - tette hozzá. A
mára lapjaira hullott, elázott és elszíneződött, húsz centiméter
magas és ennél valamivel keskenyebb füzet oldalait - az írást
segítve - ceruzával vonalazták meg. A 212 oldalas énekeskönyvet
elsőként vezető Molnár János borítóra írt feljegyzése ugyan magyar,
de a benne szereplő több mint hatvan éneket és szöveget már horvát
nyelven írták. "Molnár János énekös könyvecköje. Ha el talál
vesni, visa atgyanak néki, mert ha nem agyak néki nagy bűntetés kap.
Ezen alul iratot kelt március 13." - olvasható a füzet elején,
amelyben három kézírás különíthető el egymástól. Az utolsó
bejegyzéseket az 1870-es évek elején jegyezték fel. A múzeumigazgató
szerint az énekeskönyv a család tagjai között öröklődhetett. A
feltehetően templomban és búcsújáráskor használt füzet énekei között
a 13. századra visszanyúló szövegemlékek is felfedezhetőek, de
eredetük pontos meghatározásához sokkal hosszabb kutatásra lenne
szükség - tette hozzá Romsics Imre. Eredete mellett a
könyvecske múzeumba kerüléséről is keveset lehet tudni. Az előző
igazgató, Bárth János néprajzkutató és történész a 1970-es években a
hajósi és vodicai - Máriakönnye búcsújárásokat kutatta. Publikációja
készítésekor imakönyvek gyűjtésébe is kezdett. Feltehetően egy
bátyai káplántól jutott hozzá a füzethez, amely egy 1858-ban,
Kalocsán nyomtatott horvát nyelvű énekeskönyvvel volt összekötve. A
Molnár János énekös könyvecköje. Bátyai kéziratos kántor- és
zarándokkönyv címet viselő kötetben az olvashatóság miatt valamennyi
szöveget legépelték, majd le is fordították. A most megjelent könyv
azonban tartalmazza az eredeti füzet egyes oldalainak fotókópiáit
is, Horváth Sándor, a szombathelyi Savaria Múzeum néprajzkutatójának
tanulmányát, valamint Vulic Sanja zágrábi nyelvész 6-7 énekről szóló
értekezését. Az igazgató emlékeztetett, hogy a sajátos
archaikus szigetet képező, római katolikus vallásukat mélyen őrző
horvát népcsoport tagjai még a 16. században települtek át
Szlavóniából. A 18. században elterjedt, általuk is elfogadott
névvel illetett rácok Kalocsa környékén élnek. A csoport tagjai
közül a horvát nyelvet már csak nagyon kevesen beszélik, így a most
megjelent énekeskönyv a helyiek fontos nyelvemlékévé is válhat.