Vb-2018 - Francia sajtó: a sokszínű válogatott az egész nemzetet képviseli
Párizs, 2018. július 14., szombat (MTI) - Az oroszországi labdarúgó-világbajnokság döntőjébe jutott francia válogatott sikere kapcsán a francia sajtó ismét a francia társadalmat foglalkoztató identitási kérdésekkel foglalkozott szombaton, ugyanúgy mint húsz évvel ezelőtt, amikor a kék-fehér-piros nemzeti színek helyett "fehér-fekete-arabnak" nevezett csapat először lett világbajnok.
A 2018-as francia válogatott 23 tagja közül 14-en afrikai
származásúak és ketten nem is Franciaországban születtek: Samuel
Umtiti a kameruni Yaoundéban, Steve Mandanda pedig a kongói
Kinshasában. A húsz évvel ezelőtti válogatott bevándorló származású
tagjaival ellentétben ez a generáció azonban már nem azt emeli ki,
hogy honnan származik, hanem büszkén és szokatlan módon vállalja a
francia identitását.
"Franciaországot akarom megtestesíteni, Franciaországot akarom
képviselni" - mondta a Le Monde című napilapnak adott interjúban a
19 éves Kylian Mbappé, aki a Párizshoz közeli Bondyban kameruni
apától és algériai anyától született. Paul Pogba is arra hívta fel a
figyelmet, hogy a francia lakosság sokszínű és sokféle származású.
"De ez ma Franciaország, ez a szép Franciaország. Így szeretjük
és így fogjuk mindig is szeretni" - mondta a Manchester United
középpályása.
A konzervatív Le Figaro "Franciaország Kékei" című
szerkesztőségi írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy
"fehér-fekete-arab" csapat 1998-as győzelme óta minden megváltozott.
Akkor mindenki azt gondolta, hogy a sokszínű csapat győzelme
automatikusan "csodaszerű kohéziót" eredményez a társadalomban, ez
azonban nem így történt.
"A Didier Deschamps által irányított csapat új arcot mutat.
Először is ez az edző a sztárkultusz korszakában egyfajta
hősellenességet képvisel: szerény, szűkszavú, rendezett. Kizárólag a
sportteljesítményük és a szellemi állapotuk alapján válogatta ki a
játékosokat, röviden a legjobbakat. A nemzeti tizenegy tagjai nem
azzal tűnek ki, hogy miben különböznek egymástól, hanem abban, ami
összeköti őket: és ez Franciaország" - írta a Le Figaro.
A baloldali Libération szerint a játékosok politikai kiállása
Franciaország mellett nem ideológiai, hanem patrióta, nyitott és
plurális politikai gesztus. Olyan negyedekből származnak, amelyeket
a lap szerint a szélsőjobboldal elkülönüléssel vádol és a lakóit
"rossz franciáknak" állítja be, a szélsőbaloldal pedig gyakran
áldozatként mutatja be őket. Most viszont hirtelen az egész ország
számára a sikeres integráció jelképeivé váltak.
A francia válogatott döntőbe jutása egy csapásra hatalmas
lelkesedést eredményezett az identitási kérdésekkel átitatott
társadalomban, ahol a felmérések azt mutatják, hogy a franciák
többsége szerint nem elég szigorú a kormány bevándorlási politikája.
A torna egyik legfiatalabb, 25,6 éves átlagéletkorú csapata
ugyanakkor egyértelműen a jelenlegi francia fiatalságot testesíti
meg, amely kedd este, az utcákon ünnepelte Franciaország győzelmét
Belgium felett, aminek eredményeként a francia válogatott húsz év
alatt harmadik alkalommal jutott be a világbajnoki döntőbe. A
Champs-Élysées sugárúton lelkes fiatalok arról beszéltek a
kameráknak, hogy szeretnék ők is átélni azt az örömet, amit a
szüleik éreztek 1998-ban, s miközben a francia himnuszt, a
Marseillaise-t énekelték, az ünnepelt Pogba és Kimpembe által
népszerűvé tett nigériai táncot, a shaku shaku-t járták.
"Harmadik vagy negyedik generációs bevándorlók vagyunk, amely
egyértelműen és ugyanúgy vállalja a kulturális vagy vallási
különbségeit, mint azt, hogy francia. Idenézzetek, megy ez, lehet
valaki fekete, muzulmán és francia is egyben és győzelemre viheti
Franciaországot!" - hangsúlyozza Pascal Blanchard történész, akinek
szakterülete a bevándorlás. Kylian Mbappé ennek a felfogásnak a nagy
jelképe, aki önmagában egyedül arab is, fekete is és fehér is.
William Gasparini sportszociológus szerint viszont a válogatott
nem a teljes francia társadalmat tükrözi vissza. Szerinte a
csapatban azért van ilyen sok szerény környezetből származó,
bevándorló származású játékos, mert a politikai és a gazdasági élet
kizárja őket, s emiatt a labdarúgás a "valóság torz tükörképe" lett.
Yvan Gastaut, a bevándorlás és a labdarúgás közötti viszonyt
kutató történész szerint viszont a jelenlegi csapat ereje nem abban
rejlik, hogy sokszínű, hanem abban, hogy a játékosok nagyon
összetartók és szolidárisak egymással.
A Le Figaro szerint mindenestre "az egész ország a leghosszabb
éjszakára készül" a Franciaország-Horvátország döntő után.
Országszerte 230 szurkolói zónát állítanak fel, ahol
óriáskivetítőkön követhetik az emberek 17 órától a mérkőzést.
Párizsban egyetlen körbekerített szurkolói zóna lesz, a Mars-mezőn,
ahova 90 ezer embert várnak, de ennél többet nem engednek be a hat
biztonsági bejáraton, ezért a szurkolókat arra kérik, hogy minél
előbb, már 13 órától érkezzenek meg a helyszínre. A Mars-mező és az
annak végében emelkedő Eiffel-torony környékét biztonsági okokból
teljesen lezárják a forgalom elől, az Eiffel-torony egész nap zárva
tart. A szurkolói zónát mintegy négyezer rendőr biztosítja.
Gérard Collomb belügyminiszter szerint amennyiben Franciaország
nyeri meg a világbajnokságot "tömegjelentekre és népünnepélyre lehet
országszerte számítani", s a teljes belvárost lezárják a
gépjármű-forgalom elöl.