Elhunyt Tóth Bálint költő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
Budapest, 2017. március 30., csütörtök (MTI) - Hosszan tartó betegség után szerdán elhunyt Tóth Bálint költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Az akadémia Tóth Bálintot saját halottjának tekinti, temetéséről
a család később intézkedik - tájékoztatta az MMA csütörtökön az
MTI-t.
"Tóth Bálint költészete aktív és passzív, szenvedélyes és
letisztult, eszményi és alulstilizált, fájdalmas és jóleső,
apokaliptikus és édenkerti. Az ellentétek nemcsak összeférnek, de ki
is egészítik egymást. Költészete harmóniára törekszik, még ha e
harmónia a +zivataros+ 20. században gyakran abortálódik is" -
olvasható az akadémia közleményében.
Tóth Bálint 1929. december 17-én született Keszthelyen, egyetemi
éveit már Budapesten töltötte, beiratkozott a pesti egyetem (mai
ELTE) magyar-történelem szakára. 1951 februárjában letartóztatták az
"államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és
vezetése" miatt és hat év rabságra ítélték, melyből több mint négy
évet ült le. A börtönévek alatt bontakozott ki költészete.
Szabadulása után eleinte fizikai munkásként dolgozott, majd
könyvárusként a Margit híd lábánál, később pedig könyvtáros lett az
Országos Széchényi Könyvtárban. Csak alkalmanként publikálhatott
verseket, fordításokat. Az 1956-os forradalom után koholt vádak
alapján ismét letartóztatták, a hónapokig tartó őrizetből Illyés
Gyula közbenjárására helyezték vádemelés nélkül, véglegesen
szabadlábra. Miután megkapta a verseskötetek kiadásához szükséges
erkölcsi bizonyítványt, 1969-ben megjelent első kötete Nehéz örökség
címmel. Az ötvenes években írt, régóta rejtegett, Füveskert című
antológiáit (Füveskertek) csak 1990-ben hozta nyilvánosságra.
Utolsó, Varázsduda című gyermekverskötét 2000-ben adták ki. Tóth
Bálint 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
1984-ben József Attila-díjat, 1997-ben Salvatore Quasimodo-díjat
és Balassi Bálint-emlékkardot kapott. 2009-ben a Magyar Köztársasági
Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. Jelentős kötetei között van a
Hetedik évad (1975), a Túl a vesztett kert fáin (1980), Nyiss kaput
angyal (1988) és A senki földjén (1998).