Kocsis Zoltán halála - Vásáry Tamás: a legnagyobb tehetség volt
Budapest, 2016. november 7., hétfő (MTI) - Kocsis Zoltán a legnagyobb tehetség, zseni volt, páratlan energiával és kapacitással bírt nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is - mondta el a világhírű zongoraművészre emlékezve Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész és karmester az MTI-nek.
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Vásáry Tamás kiemelte:
felbecsülhetetlen érték már önmagában az is, amit Kocsis Zoltán
Bartók hagyatékával tett, ő fedezte fel, hogy mi minden maradt a
zeneszerző után.
Felidézte: amikor Kocsis Zoltán Bartók III. zongoraversenyét
adta elő az ő dirigálásával, úgy vezette be a közönségnek, hogy most
alkalmuk lesz Bartók földi helytartójával együtt muzsikálni. Már a
próbák alatt is olyan észrevételei voltak ugyanis, hogy kiderült, ő
a legkompetensebb személy arra, hogy Bartókról beszéljen, Bartókot
zenéljen.
Hihetetlen energiája és kapacitása volt, nemcsak minőségben,
hanem mennyiségben is, ami páratlan. Annyi terve volt és olyan sok
lehetett volna még. Pótolhatatlan - mutatott rá Vásáry Tamás.
Emlékeztetett arra, hogy Londonban ismerte meg az akkor 18-19
éves Kocsis Zoltánt, akinek enciklopédikus tudása lenyűgöző volt.
Róla és Ránki Dezsőről úgy beszéltek, mint az új Kodály-Bartók
párosról. "Bensőséges viszonyunk volt, kialakult egy olyan barátság,
ami fontos volt mindkettőnknek" - fogalmazott Vásáry Tamás,
hozzátéve: egyébként is szívén viseli a fiatal tehetségek sorsát és
amikor ilyen különleges tehetségről van szó, ilyen zseniális
valakiről, mint Kocsis Zoltán, akkor még inkább.
Elmondta: november 26-án Schubert-estet dirigál a Müpában, közte
a Befejezetlen (VIII.) szimfóniát, amelyet Kocsis Zoltán emlékének
ajánl. A szimfónia egy fiatal emberről szól, akinek még nem kellett
volna meghalnia. "Az első tételben írta meg a saját halálát, a
második tételben pedig odaátról üzen, hogy ott béke van és
boldogság" - fogalmazott Vásáry Tamás.