Kun Miklós: nemcsak a szovjet katonaság, hanem a KGB fojtotta el az 1956-os forradalmat
Magyarkanizsa, 2017. március 31., péntek (MTI) - A 1956-os magyarországi forradalmat nemcsak a szovjet katonaság, hanem az állambiztonság, a titkosszolgálat, vagyis a KGB verte le - hangsúlyozta Kun Miklós történész, egyetemi tanár a Nem haltatok meg hiába címmel a vajdasági Magyarkanizsán pénteken tartott konferencián.
Kun Miklós hozzátette: érdekes forrásra bukkant, amikor azt
kutatta, hogy kiket és miért tüntettek ki a Kremlben a forradalom
kitörése után. Így találta meg azoknak a tábornokoknak és
belügyeseknek az életrajzát és fényképét, akik ebben részt vettek. A
történész felhívta a figyelmet arra, hogy a szovjetek hét,
úgynevezett operatív körzetre osztották fel az országot, és ilyen
elosztásban irányították az eseményeket.
A történész az MTI-nek a helyszínen elmondta: számos olyan
pontja van az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, amelyről
Szerbiában beszélni lehet. Ilyen téma Magyarország, Jugoszlávia és a
Szovjetunió kapcsolata is.
"1956 nyarán az akkori szocialista Magyarország próbált Moszkva
nyomására minél közelebb kerülni az akkori Jugoszláviához és Josip
Broz Tito elnökhöz" - emelte ki Kun Miklós, hozzátette azonban, hogy
ez nem nagyon sikerült, mert Tito "gyűlölte" Rákosi Mátyást és Gerő
Ernőt. Végül javult a helyzet, és a forradalom is azért tudott
könnyen kitörni, mert Gerő Ernő vezetésével népes küldöttség utazott
Jugoszláviába, és onnan csak október 23-án érkeztek vissza
Budapestre - magyarázta a történész.
Tito azt hitte, hogy az egész régiónak diktálhat, és ő lehet
szinte egész Kelet-Európa ura, amivel egy egész tömb jöhet létre. A
forradalom mértékét látva azonban megijedt, mert rájött, hogy az már
túlszárnyalta az elképzeléseket, és "nem egy Tito-barát
reformkommunista világ jön Magyarországra, hanem a magyar nemzet
kezd feltámadni". Mivel Tito megijedt, nagyon szívesen fogadta
titokban az Adriai-tengerben található Brioni szigetén Nyikita
Hruscsov és Georgij Malenkov szovjet vezetőket, akivel megállapodtak
abban, hogy Kádár János vezetésével bábkormány alakul
Magyarországon, a jugoszlávok pedig megpróbálják Nagy Imre
miniszterelnököt "kiiktatni a politikai eseményekből", ezért
becsalták a jugoszláv nagykövetségre azzal az indoklással, hogy ott
menedékjogot biztosítanak számára.
Később már nem egyezett a szovjetek és a jugoszlávok megítélése
a magyarországi eseményekről, de akkor már a szovjetek megszállták
Magyarországot.
Nem lehet szenvtelenül beszélni 1956-ról - tette hozzá Kun
Miklós, majd felhívta a figyelmet arra, hogy jelentős megtorlás
követte a forradalom leverését, és nemcsak Magyarországon, hanem
Jugoszláviában és Romániában is.
Ehhez kapcsolódóan hangsúlyozta előadásában Horváth Attila
alkotmánybíró, jogtörténész, hogy ilyen mértékű megtorlás korábban
soha nem fordult elő. Az 1848-1849-es forradalom, a
Tanácsköztársaság leverése és a második világháború utáni
megtorlások során összesen nem végeztek ki annyi embert, mint az
1956-os forradalmat követően - magyarázta.
Az egész társadalom szemben állt Kádár Jánosékkal, ezért ezzel a
megtorlással akartak példát statuálni. Több száz embert kivégeztek -
229 halálos ítéletről lehet tudni -, több mint 26 ezer embert
bebörtönöztek, kétszázezer ember elüldöztek, és úgy gondolták, ezzel
elérik, hogy az embereknek többé ne jusson eszükbe az ellenállás
vagy hogy ezzel a rendszerrel szemben bármit is lehet tenni.
Közrejátszott az is, hogy Kádár Jánosék szerint 1945 után nem
történt meg a kellő mértékű tisztogatás - magyarázta.
Forró Lajos történész pedig kiemelte, hogy az 1956-os forradalom
voltaképpen Szegeden kezdődött, de erről kevesen tudnak. 1956.
október 16-án a diákok nagygyűlést tartottak, és ott már
elhangzottak azok a politikai követelések, amelyek később Budapesten
is megjelentek.