Űrkutatási laboratórium nyílt az MTA Energiatudományi Kutatóközpontban
Budapest, 2018. március 26., hétfő (MTI) - Új űrkutatási fejlesztő laboratórium és tesztlabor nyílt hétfőn Budapesten, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontban.
Az űripar erősödése és a mikroműholdak világának robbanásszerű
fejlődése egyre több űrtechnológiai teszt elvégzését teszi
szükségessé, ezért született meg az MTA Energiatudományi
Kutatóközpont új tesztlaborja, amelyben a műholdtesztelés szinte
teljes folyamatát egy helyen lehet elvégezni. A saját forrásból,
csaknem 100 millió forintból megvalósult fejlesztést hétfőn mutatták
be a sajtó képviselőinek.
A új labor és tesztközpont legfontosabb célja, hogy
professzionális hátteret biztosítson az MTA EK űrkutatási
tevékenységeihez, emellett plusz bevételi forrást jelent, hogy a
tesztlaborban a saját fejlesztésű eszközök vizsgálata mellett ipari
megrendeléseket is fogadni tudnak - mondta el az új labort bemutató
sajtóbejáráson Zábori Balázs, az MTA EK Űrkutatási Laboratórium
műszaki felelőse.
A tesztlabor egy csaknem pormentes légterű szoba, a tisztatér
köré épül, ahol az Európai Űrügynökség által megkövetelt körülmények
között vizsgálhatják és szerelhetik a készülő műholdakat. A
tisztatér szomszédságában a felbocsátás viszontagságait szimuláló
nagy teljesítményű rázópad, valamint az űr körülményeit visszaadó
termovákuumkamra és klímaszekrény üzemel.
A termovákuum tesztlaborban az űreszközöket nagy vákuum és
szélsőséges hőmérsékleti viszonyok esetére vizsgálják a
tesztberendezésekkel. A vibrációs laborban pedig egy nagy
teljesítményű rázógép segítségével a felbocsátás során fellépő
erőket szimulálják. Hibás működés esetén a vizsgált űreszköz
visszavihető a tisztatéri környezetbe, ahol ismét szétszerelhető és
a hiba forrása kereshető.
Zábori Balázs elmondta, hogy a mikroműholdak világa nagy
fejlődésen megy keresztül, nem ritka, hogy egy-egy rakétával több
tucat, nagyjából cipősdoboz méretű műholdat állítanak pályára. Ilyen
űreszköz volt a Masat-1, Magyarország első műholdja is. Az
űrtechnikai eszközöket azonban szigorú tesztelést követően lehet
csak az az űrbe küldeni.
"Az eddig érvényes űrkutatási irányelvek gyorsan változtak az
elmúlt években. Amióta az Európai Űrügynökség tagjai lettünk, nagyon
megszigorodtak az előírások, emellett saját projektjeink száma is
jelentősen megnövekedett" - indokolta a laboratórium létrehozását a
bemutatót követő sajtótájékoztatón, hozzátéve, hogy ezentúl számos
űripari partnerük jelezte igényét egy hazai tesztlaboratóriumra.
Mivel a műholdak tervezőinek nem éri meg saját tesztrendszereket
fenntartani, a különféle teszthelyszínek között kellett oda-vissza
szállítani a műholdat, ami jelentősen megnöveli a költségeket és az
időt - magyarázta. Az új magyar űrtesztlaborban viszont szinte
minden egy helyen megtalálható, egy helyen megvalósítható a
tesztelés több fázisa, és a szereléseket is megfelelő körülmények
között lehet elvégezni. Emellett új szolgáltatásként az intézetben
az űrhajósokra és a technológiára is veszélyes kozmikus sugárzásról
komplex sugárzási analízist is tudnak majd készíteni.
Pócza András, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fontos
mérföldkőnek nevezte az európai színvonalú központ létrejöttét,
hozzátéve, hogy az új űrtechnológiai tesztközpont jelenleg
egyedülálló hazánkban. Mint hangsúlyozta, a fejlesztés segít abban,
hogy a magyar űrkutatás szereplői meg tudjanak felelni a nemzetközi
űrkutatás egyre változó és egyre erősebb kihívásainak.
Horváth Ákos, az MTA EK főigazgatója a laboratórium létrehozását
a tudásátadás szempontjából nevezte jelentős mérföldkőnek.
Felidézte: a magyar űrkutatás múltja a 70-es évekre nyúlik vissza,
így az MTA EK, Űrdozimetriai Kutatócsoportjában 48 éve zajlik
űrkutatási célú tevékenység elsősorban a kozmikus sugárzás és az
űridőjárás vizsgálatára.
Hirn Attila, az MTA EK, Űrdozimetriai Kutatócsoport vezetője
megemlékezett arról, hogy az első magyar űreszköz, amely szintén az
intézetben készült 1970-ben, a Tánya fóliás mikrometeorit-csapda
volt, azóta számtalan magyar vagy magyar közreműködéssel épített
műszer jutott el a világűrbe. Az űrhajósok sugárvédelmét szolgáló
Pille dózismérő-rendszert például ma is használják az űrhajósok a
Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, a NASA űrhajósai mind a mai napig
kiviszik sétára a hordozható mérőműszereket. A többi között
megemlítette még, hogy készítettek energia-spektrométereket a VEGA
és Rosetta üstökös-szondákra és a Phobos Mars-szondákra. Jelenleg
pedig a RADCUBE projekten dolgoznak, amelynek célja a kozmikus
sugárzási és űridőjárási környezet valós idejű megfigyelése. A
berendezés demonstrációs küldetése várhatóan 2019 végén 2020 elején
fog megvalósulni.
(FOTÓ)