Elhunyt Lusztig József, a cfáti magyar zsidó múzeum alapítója
Jeruzsálem, 2016. május 16., hétfő (MTI) - Elhunyt Lusztig József, a magyar nyelvterületről származó zsidóság cfáti emlékmúzeumának, a magyar zsidók egyik legfontosabb tárgyi és szellemi gyűjteményének alapítója.
Lusztig József Észak-Izraelben pedagógusként dolgozott, majd
nyugállományba vonulása idején, 1987-ben feleségével, Évával és
néhány barátjukkal elhatározták, hogy emlékmúzeumot hoznak létre a
magyarul beszélő, magyar kultúrájú zsidóság emlékezetének izraeli
megőrzésére.
Kezdeményezésük nyomán rövid idő alatt rendkívül gazdag tárgyi
és levéltári anyag gyűlt össze, amelynek elhelyezésére és
bemutatására 1990-ben megnyitották az azóta folyamatosan gyarapodó
és méltán világszerte híressé lett cfáti magyar zsidó emlékmúzeumot.
Lusztig József önkéntesként végzett sokéves munkájáért számos
magyar és izraeli elismerésben részesült. Izraelben az Oktatási
Minisztérium sportszervezői érdemeiért és társadalmi
szerepvállalásáért tüntette ki, s megkapta többek közt a rangos
Nordau-díjat is. Magyarországon a magyar zsidóság tárgyi és szellemi
értékeinek megőrzése érdekében végzett tevékenységéért 2004-ben
elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, a szegedi
hitközség elismerését, és a MAZSIHISZ-től a "Magyarországi
Zsidókért" kitüntetést.
Lusztig József 1926-ban Bécsben született, majd családjával
kisgyermek korában Magyarországra, Celldömölkre költözött. A zsidók
taníttatását korlátozó antiszemita törvények miatt nem érettségit
nyújtó intézményben, hanem a szakmunkásképzést biztosító MIKÉFE
(Magyar Izraelita Kézmű és Földművelési Egyesület) iskolájában
tanult a háború idején Budapesten.
1944-ben a németek bevonulása után mivel még nem volt
katonaköteles, a Gestapo székházának építkezésére vitték dolgozni a
Svábhegyre, majd szeptemberben 18 évesen behívták munkaszolgálatra.
1944 novemberében megszökött egységétől egy Németország felé
tartó hajóról, és Budapest felszabadulásáig bujkált, illetve a
svájci és svéd nemzetközi védettség alatt lévő házaknál segítette a
cionista ellenállók munkáját.
A II.Világháború után a Dror Habonim nevű cionista mozgalomban
tevékenykedett, ahol ifjúsági vezető lett, megismerte későbbi
feleségét és egy harminc fős csoport élén illegálisan elindult
Palesztina felé Ausztrián és Olaszországon át.
Hajójukkal 1948. május 14-én, éppen a zsidó állam kikiáltásának
napján értek Izraelbe, ahol a haifai kikötőben először táncoló,
éneklő ünneplőkkel találkoztak, akikről eleinte azt hitték, hogy az
új bevándorlókat köszöntik, és nem Izrael megszületését üdvözlik.
Észak-Izraelben részt vett a Bét Haemek nevű kibuc
megalapításában, majd két év elteltével a Cfát nevű városkába
költözött, ahol torna és zenetanári képesítést szerzett. Jelentős
szerepet játszott Izrael sport-életének megteremtésében, az
észak-izraeli sportszövetség egyik alapítója, valamint a helyi
művelődési házak egyik megteremtője volt.