Cannes - Véget ért a verseny, szombat este díjkiosztó
Párizs, 2018. május 19., szombat (MTI) - A török Nuri Bilge Ceylan (Vadkörtefa) és a kazah Szergej Dvorcevoj (Ayka) filmjeinek péntek esti bemutatójával véget ért a verseny a 71. cannes-i filmfesztiválon, amelynek díjkiosztóját szombat este tartják. A nők helyzetére koncentráló hivatalos versenyprogram 21 alkotása közül egy sem emelkedett ki az átlagosan erős mezőnyből, a kritikusok a két kelet-európai, az ázsiai és az olasz filmeket tartják a legesélyesebbnek a legfőbb díjakra.
A fesztivál egyik legjelentősebb eseménye volt múlt szombaton,
amikor a világ filmgyártásának 82 női alkotója a nőknek a
férfiakéval egyenlő fizetést követelve vonult fel a vörös szőnyegen
Agnes Varda francia filmrendezőnő és a zsűri elnöke, a nők elleni
szexuális zaklatások élharcosának számító Cate Blanchett Oscar-díjas
ausztrál filmszínésznő vezetésével.
A világ egyik legrangosabb filmes rendezvénye így kívánta
jelezni, hogy a nők elleni szexualitás zaklatások elleni küzdelem
mellett - amely hét hónappal ezelőtt a Cannes-ban is rendszeresen
megforduló Harvey Weinstein filmproducer elleni vádak nyomán indult
- a nők szakmai és társadalmi integrációjában is elkötelezett. Az
amerikai filmmogult több mint száz nő vádolja nemi erőszakkal és
szexuális zaklatással, az esetek jelentős része állítólag Cannes-ban
történt.
Az Arany Pálmáért versenyező rendezők között azonban csak három
nő volt, közülük a 2014-ben a Csodák című filmjével Nagydíjat nyerő
olasz Alice Rohrwacher spirituális meséje, a Lazzaro felice (Boldog
Lazzaro) és Nadine Labaki libanoni rendezőnőnek a bejrúti
utcagyerekekről készített Capharnaüm című filmje számít
díjesélyesnek, jóllehet a kritikusok egy része úgy vélte, hogy a
zenei betétekkel erősítve ez utóbbi alkotás túlságosan is az
érzelmekre játszik.
A nemzetközi és a francia sajtó is kiemelkedőnek ítélte az
ázsiai filmeket, mindenekelőtt a japán Kore-eda Hirokazu
(Shoplifters) és a dél-koreai Li Csang Dong (Burning) alkotásait. Ez
utóbbi, egy szerelmi háromszögre épülő lassú, de feszes thriller
vezette az utolsó napig a Screen brit szaklap által megkérdezett
külföldi kritikusok pontozási listáját a japán film előtt.
Az olasz filmek is reneszánszukat élték a fesztiválon: Alice
Rohrwacher meséje mellett a Gomorráért 2008-ban és a Realityért
2012-ben szintén Nagydíjat nyerő Matteo Garrone legújabb
bosszúfilmje, a Dogman is nagyon jó fogadtatásban részesült.
A fesztivál első napjaiban mutatták be a rendszerváltozás előtti
Kelet-Európában játszódó két fekete-fehér, zenés szerelmesfilmet.
Pawel Pawlikowski lengyel rendező Hideg háború című drámája női
főszereplőjének, Joanna Kulignak az alakítását méltatták a
kritikusok, míg az orosz Kirill Szerebrennyikov Nyár című filmje a
Le Film francais francia szaklap által megkérdezett 15 francia
kritikus elsőszámú kedvence lett.
Az 1980-as évek Leningrádjában játszódó Nyár zenei betétekkel
illusztrált szerelmi történeten keresztül beszél a rendszerváltozás
előtti Szovjetunióról: a legendás Kino együttes alapítójának, a
Berlinben élő koreai Teo Yoo által alakított Viktor Coj rocksztár
pályájának indulását meséli el, akit Mike Naumenko (Roman Bilyk), a
Zoopark nevű együttes vezetője és felesége (Irina Starshenbaum)
karoltak fel és támogattak.
Kirill Szerebrennyikov nem lehetett jelen a versenyfilmjének a
bemutatóján, mert egy színházi állami támogatás állítólagos
elsikkasztása miatt moszkvai otthonában házi őrizetet rendeltek el
ellene. Üres helye előtt az iráni Dzsafar Panahi székéhez hasonlóan
ovációval tisztelgett a cannes-i közönség. A filmezéstől és a
külföldre utazástól hivatalosan eltiltott iráni rendezőt sem
engedték el hazája hatóságai a Három arc című, az iráni hegyekben,
engedély nélkül forgatott filmjének premierjére.
A fesztiválról azonban nemcsak az eltiltott alkotók, hanem a
hollywoodi filmesek is hiányoztak idén. Az Egyesült Államokból csak
Spike Lee és a független David Robert Mitchell egy-egy filmje indult
a versenyben, és olyannyira kevés volt az amerikai sztár idén a
szemlén, hogy a Hollywood Reporter című amerikai szaklap egyenesen
Cannes hanyatlásáról közölt cikket.
A hollywoodi megaprodukciók hiányában a híres cannes-i sétányon,
a Croisette-en is kevesebb volt a filmes hirdetés, és a rossz idő is
hozzájárulhatott ahhoz, hogy érezhetően kevesebben látogattak el
idén a fesztiválra.
A Vanity Fair amerikai és a Libération című francia lap viszont
úgy vélte, hogy miután a fesztivál idén nem a nagy amerikai filmekre
koncentrált, ismét a bátor, eredeti és provokatív nemzetközi mozié
lehetett a főszerep, noha a hét évvel ezelőtt provokatív mondatai
miatt kitiltott Lars von Trier dán rendező horrorisztikus és
erőszakos, nagy botrányt kavaró filmjét (The House That Jack Built)
csak versenyen kívül mutatták be.