Elhunyt Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester
Budapest, 2016. november 6., vasárnap (MTI) - Életének hatvanötödik évében vasárnap délután elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett zongoraművész, karmester, zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója - közölte a Nemzeti Filharmonikus Zenekar az MTI-vel.
"A Nemzeti Filharmonikusok mély gyásszal tudatják, hogy Kocsis
Zoltán hosszú, méltósággal viselt betegsége után ma délután meghalt.
A halála utáni űr felmérhetetlen." Temetéséről később intézkednek -
olvasható közleményükben.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar október közepén jelentette be,
hogy Kocsis Zoltán lemondta külföldi hangversenykörútjait és hazai
fellépéseinek nagy részét egészségi problémák miatt, mert orvosai
néhány hónapos pihenést írtak elő számára. Kocsis Zoltán
szerencsésen felépült súlyos szív- és aortaműtétjéből, a tőle
megszokott intenzitással vetette be magát munkája minden területén,
mielőtt szervezete teljesen regenerálódott volna - írták akkor.
Kocsis Zoltán több mint negyven éven át a magyar zenei élet
egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb egyénisége volt, 1997 óta
vezette Magyarország egyik vezető szimfonikus zenekarát, a Nemzeti
Filharmonikus Zenekart.
1952. május 30-án született Budapesten. Ötévesen kezdett
zongorázni, tizenegy évesen lett a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola zongora-zeneszerzés szakos növendéke, 1968-tól a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál, Kurtág György és
Rados Ferenc tanítványa volt.
Karrierje 1970-ben a Magyar Rádió országos
Beethoven-zongoraversenyének megnyerésével indult, a zenei életbe
Ránki Dezsővel együtt robbantak be. 1973-ban egyszerre végeztek a
főiskolán, mindketten itt lettek tanársegédek, majd adjunktusok,
1979-től pedig docensek. A két fiatal zongoraművész 1973-ban
egyszerre kapott Liszt Ferenc-díjat, öt évvel később Kossuth-díjat,
1984-ben érdemes művész címet, 1988-ban Bartók Béla-Pásztory
Ditta-díjat, és 1990-ben ugyanabban az évben lettek kiváló művészek.
Pályájuk párhuzamos szakaszában több közös, ritkaságszámba menő
lemezfelvételt készítettek, köztük Mozart összes zongoraszonátáját
négy kézre, vagy Mozart, Ravel és Brahms kétzongorás darabjait.
Kocsis Zoltán számtalan koncertmeghívást kapott a világ minden
tájáról. Adott közös koncertet Franciaországban Szvjatoszlav
Richterrel, huszonöt évesen már a világ szinte valamennyi jelentős
zenekarával fellépett, és a legkiválóbb karmesterekkel dolgozott
együtt.
1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti
Fesztiválzenekart, 1987 óta karmesterként is fellépett. 1992-ben a
BFZ művészeti vezetője, majd első vendégkarmestere, szólistája és
kamarazenésze lett. Bartók Béla zongorára és zenekarra írt műveinek
Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral készült felvételeiért
Edison-díjat kapott, Debussy lemezéért Gramophon-díjat és az Év
hangszeres felvétele díját nyerte el. 1997 óta a Nemzeti
Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója volt. 2012-ben súlyos,
életmentő műtéten esett át.
Legendásan híres volt tiszta, precíz zongorajátékáról. Képes
volt a legvirtuózabb megoldásokra is, drámai hangulatteremtő
képessége mély nyomokat hagyott közönségében.
Az 1970-es években létrejött zeneszerzői csoport tagjaként egy,
a hagyományoktól független zenei nyelv kialakítására törekedett, s
egyik alapítója volt a kortárs zenei közéletet alaposan felkavaró Új
Zenei Stúdiónak. Szerzett darabokat a nemzetközi muzsikusokból álló,
világhírű kortárs zenei formáció, az Ensemble Modern számára is.
Különböző zenei stílusokban való jártasságát bizonyítja
Kiskarácsony, nagykarácsony című műve, amelyben az ismert karácsonyi
dalt 47 variációban, a zenetörténet különböző stíluskorszakait
szemléltetve dolgozta fel. Jelentős mennyiségű, mintegy 140 zenekari
hangszerelést, illetve zongorára való átdolgozást is készített Bach,
Haydn, Johann Strauss, Dvorák, Debussy, Ravel, Rachmaninov, Wagner,
Enescu, Bartók és Kodály műveiből. Nevéhez fűződik Arnold Schönberg
Mózes és Áron című operájának 2009-es magyarországi ősbemutatója
Miskolcon. A darabot egy évvel később a budapesti Művészetek
Palotájában is előadták, erre az alkalomra - világpremierként - az
osztrák zeneszerző vázlatainak felhasználásával megkomponálta a mű
harmadik felvonását.
Bartók Béla műveinek avatott tolmácsolója, kivételes súlyú
letéteményese volt. Ő volt a művészeti vezetője a 2006-ban útjára
indított Bartók Új Sorozatnak, amelyben a múlt század egyik
legjelentősebb zeneszerzőjének művei jelennek meg harmincegy
lemezen, a zeneszerzői szándékokat a legmesszebbmenőkig figyelembe
vevő, hiteles előadásban.
2004 januárjában a cannes-i Midem fesztiválon életműdíjat
kapott, és átvehette a francia művészeti érdemrend lovagi fokozatát.
2005-ben másodszor is Kossuth-díjjal tüntették ki. Bartók Béla
születésének 125. évfordulóján másodszor is megkapta a
Bartók-Pásztory díjat, 2007-ben a magyar kultúra követe lett, s
jubileumi Prima Primissima díjjal is kitüntették. 2012-ben
Corvin-lánc kitüntetésben részesült, idén májusban vehette át a
Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play bizottsága által megítélt Fair
Play-díjat. Az előadóművészek közül elsőként ő lett a Széchenyi
Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.
A világhírű zongoraművész a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat
tagja és támogatója volt, 1990 óta minden évben születésnapján
koncertet adott a szervezet javára, amelynek bevételeit a szolgálat
javára ajánlotta fel.
Kocsis Zoltán azt vallotta: "Az örökérvényűségre kell törekedni,
nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető
legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt
az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal
foglalkozás során folyamatosan ér bennünket." Úgy vélte, a szavak
elvesztették súlyukat, csak tettekkel lehet példát mutatni, hogy
azután erőnktől és tehetségünktől függően icipicit igazíthassunk a
világon.