Vranik Roland szerint Az állampolgár főhősének drámája bárhol játszódhatna Európában
Budapest, 2017. január 25., szerda (MTI) - Vranik Roland Az állampolgár című filmjét csütörtöktől játsszák a mozik. A rendező szerint a menekültekről szóló szerelmi történet főhősének drámája ma bárhol játszódhatna Európában.
Az állampolgár Wilsonról, az ötvenes éveiben járó afrikai
menekültről szól, aki évek óta él és dolgozik Magyarországon, de
folyton elhasal az alkotmányos alapismeretek vizsgán, ezért nem
kaphatja meg az állampolgárságot. Egy magyar-történelem szakos
tanárnő, Mari segít neki a felkészülésben, és közben egymásba
szeretnek. Éppen elindul közös életük, mikor egy perzsa menekült
lány keres náluk menedéket, akinek sürgősen férjhez kell mennie egy
magyar állampolgárhoz, hogy ne toloncolják vissza hazájába,
ellehetetlenítve az életét.
"Szabó Ivánnal együtt írtuk a forgatókönyvet. Az alkotói
kíváncsiság miatt foglalkoztatott minket a téma. Nézegettem a sok
feketét az Almássy tér környékén és a Blahán és elgondolkodtam, hogy
vajon mihez kezdenek Magyarországon" - mondta el Vranik Roland, a
Fekete kefe (2005) és az Adás (2009) rendezője az MTI-nek.
A film főszereplői közül a Wilsont alakító, Bissau-Guineából
származó Cake-Baly Marcelót és az iráni Arghavan Shekarit hosszú
kutatás után, szinte véletlenül találta meg. Amikor az utcán
megpillantotta Marcelót, utána sietett. "Minden alkalmat meg kellett
ragadnom. Szinte biztos volt, hogy nem futok bele még egyszer egy
ötvenöt év körüli afrikai férfiba, aki alkalmas lenne a szerepre,
ráadásul magyarul is beszél" - mesélte és hozzátette, hogy az iráni
lányt pedig egy menekült fiú mutatta be neki.
A tanárnő szerepére Máhr Ágnest választotta, a Miskolci Nemzeti
Színház tagját, és mint hangsúlyozta, a színésznő nagyszerű
alakítást nyújtott.
A filmre egy évig készültek az amatőr szereplőkkel, de eleinte
nagyon nehezen mentek a próbák. "Olyan volt, mint egy óvodai
készülődés a karácsonyi ünnepségre. Aztán egyszer csak az
előforgatások környékén rájöttek arra, hogy nincs más választásuk,
mint önmagukat adni, és onnantól kezdve minden jól haladt."
A rendező elmondta: nagyon nehéz elkerülni a sztereotípiákat, és
már sok film született kifejezetten arról, hogy egy társadalom
mennyire kirekesztő, ezért választotta a szerelmi témát ehhez a
menekültfilmhez. "Megpróbáltam árnyaltabban, valami új, más
szemszögből megközelíteni ezt a kérdést, hogy a menekültproblémát
lefedje a szerelmi történet"- magyarázta.
Vranik szerint az állam, a hatalom sehol nem áll a helyzet
magaslatán a menekültekkel kapcsolatban, akik elvesznek a bürokrácia
útvesztőiben. "Egyenként az emberek többségének az a természetes
reakciója, hogy segítsen. De abban a pillanatban, amikor elér
bennünket a tömegpszichózis vagy a félelem, hogy veszélyeztetnek
minket a tömegek a kerítés túloldalán, az már egy nagyon más
történet. Én éppen azért forgattam így ezt a filmet, hogy lebontsuk
a tömegarcot, a migráns szót, és lássuk, hogy e mögött emberek
vannak, akik vágyakkal, tervekkel, sorsokkal menekülnek egy
borzalmas helyzetből."
A filmre készülve egy évig végzett kutatásokat a témában, járt a
Helsinki Bizottságban, a bevándorlási hivatalban, menekülttábori
pszichológusoknál, találkozott menekültekkel, bevándorlókkal, hogy
személyes tapasztalatai legyenek a valóságról. Ezek nyomán a
forgatókönyv is változott, és ez adta meg film végleges formáját -
mondta el Vranik Roland.
Borzalmasan nehéz a beilleszkedni vágyó emberek helyzete, és
kicsit reménytelennek is tűnik - foglalta össze tapasztalatait. "A
beilleszkedés szempontjából egy migránsnak vagy bevándorlónak az a
lényeg, hogy a szomszédja jó fej-e, kap-e munkát, rendes-e a főnöke
a munkahelyén, ha a gyerekei iskolába járnak, segít-e nekik a tanító
néni. Ahogy a mi életünk sem azon múlik, hogy a társadalom hogyan
viszonyul hozzánk, hanem hogy milyen a kapcsolatunk a közvetlen
környezetünkkel. Erre soha nem gondolunk, mindig a politikára vagy a
rendszerre próbáljuk rátenni ezt a dolgot, pedig rajtunk múlik."
A film elkészítését 247 millió forinttal támogatta a Magyar
Nemzeti Filmalap. A forgatás 34 napig tartott, 2015 májusában
fejeződött be, majd egy évig folytak az utómunkák, és a forgalmazást
végül januárra időzítették.
"Nagyszerű, hogy mozikba kerül. Nem várt érdeklődés veszi körül
a filmet. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan megy majd a mozikban" -
mondta a rendező megjegyezve, hogy októberben Stockholmban már
bemutatták, és az ottani közönség hasonlóan reagált, mint a magyar.
"Megérinti az embereket, van sírás, nevetés, tapsolás a végén. Nem
fontos, hogy hol készült, ami ezzel az emberrel a filmben
megtörténik, bárhol megeshet Európában" - hangsúlyozta Vranik Roland.