Zárószakaszába lép Stefan Wyszynski volt lengyel prímás boldoggá avatási pere

    A kommunizmus idején megfontolt helytállást tanúsító, Lengyelországban az "évezred bíborosának" nevezett Stefan Wyszynski boldoggá avatási eljárásának lengyelországi része tavaly novemberben ért véget, azóta a vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációja vizsgálja az ügyet.

    A zárószakasz során még egy, a néhai prímás égi közbenjárására történt csodát kell megállapítani. Ez ügyben jelenleg egy 19 évesen meggyógyult lengyel lány esetét vizsgálja a Szentszék. Amennyiben az orvosi szakértők, majd a bíborosok megerősítik a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulás hitelességét, a pápa megerősíti a boldoggá avatás jogosultságát, és dönt ennek időpontjáról.

    Wyszynskit 1924-ben szentelték pappá, majd 1946-ban püspökké. Az 1944-es varsói felkelés idején a lengyel szabadságharcosok egyik lelkipásztoraként szolgált. XII. Piusz pápa 1948-ban nevezte ki lengyel prímássá.

    Az 50-es években egyre intenzívebbé váló egyházüldözések közepette Wyszynski elérte a lengyel püspöki kar és az államhatalom közötti kompromisszumos - egyebek között az egyházi iskolák működését, valamint a kórházi, fegyintézeti lelkipásztorkodást lehetővé tevő - egyezmény létrejöttét.

    1953 elején bíborosi címet kapott a Vatikántól. Ugyanezen év szeptemberében a kommunista belbiztonság internálta, koncepciós pert akartak indítani vele szemben, ez azonban meghiúsult.

    Fogságában Wyszynski a nemzet lelki megújulását célzó nagyszabású lelkipásztori programon kezdett gondolkodni, konspirációs úton terjesztett kezdeményezésére Lengyelországot 1956 augusztusában a czestochowai kegyhelyen Szűz Mária oltalmába ajánlották.

    1956 októberében nyerte vissza szabadságát, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára, Boleslaw Bierut, "a lengyel Sztálin" halálát követő politikai enyhülés során. A Varsóba visszatért prímás folytatta a lengyelországi kereszténység felvételének 1000. évfordulójához kapcsolódó, 1966-ban tetőző lelkipásztori programját.

    Részt vett a 2. Vatikáni Zsinat munkálataiban, és 1965-ben egyik aláírója volt a kölcsönös kiengesztelődésre felhívó levélnek, amelyet a zsinaton jelen lévő lengyel püspökök a német egyházi vezetőknek adtak át. 1981 júliusában bekövetkezett halála után a varsói székesegyházban helyezték örök nyugalomra.