Restaurálták Molnár C. Pál Angyali üdvözlet című alkotását
Battonya, 2019. január 21., hétfő (MTI) - Ünnepélyes keretek között átadták Molnár C. Pál (1894-1981) festőművész restaurált Angyali üdvözlet című, nagyméretű alkotását a róla elnevezett emlékházban hétfőn Battonyán.
A művész születésének 125. évfordulója alkalmából megtartott
ünnepségen Krucsainé Herter Anikó, az Emberi Erőforrások
Minisztériumának kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkára
elmondta, hogy az 1929-ben készült festmény, amely az imádkozó
Máriát és Gábriel arkangyalt ábrázolja, az évek során erősen
megrongálódott. A restaurálásra a szaktárca támogatásával került
sor, így az emlékházban már 44 festményt őriznek.
A helyettes államtitkár köszöntőjében azt emelte ki, hogy Molnár
C. Pál a város szülötte, díszpolgára, így a ma ott élő lakosság
számára is fontos pillanat a restaurált kép átadása.
A festőművész alkotásáról szólva Bajnai István kanonok, plébános
és művészettörténész azt emelte ki, hogy szinte minden képéről -
nemcsak a szakrális témájúakról, hanem virágcsendéleteiről vagy az
itáliai tájképekről is - nagyfokú spiritualizmus sugárzik.
Szerinte ez annak köszönhető, hogy a művész múlt század a 20-as
éveinek végén, a 30-as évek elején a Római Akadémián mélyítette el
tudását. Képein, így az Angyali üdvözleten is "össze tudta kötni a
materiális világot a transzcendens világgal, ami nem is csoda,
hiszen mélyen hívő ember volt".
A battonyai születésű Molnár C. Pál tanulmányait a budapesti
Képzőművészeti Főiskolán kezdte, Svájcban folytatta. Első
kiállításait Lausanne-ban és Genfben rendezte, Budapesten először
1923-ban állított ki. Az 1930-as években irodalmi műveket, többek
között Kosztolányi Dezső, Megyery Sári, Bródy Lili és Szabó Lőrinc
írásait illusztrálta. Grafikusi pályájának csúcsát Rostand Cyrano de
Bergeracjához 1932-33-ban készített munkái jelentették. 1937-ben
Párizsban Grand Prix-díjat nyert. Ezután főként festőként lett
ismert. Kidolgozta egyéni technikáját, amely többek között világos
színeiben, a lágy tónusmenetekben nyilvánult meg. Fő törekvése a
fantasztikum és a realitás ötvözése volt. Fontos, elsősorban egyházi
megbízásokat kapott, sokszor párhuzamosan több munkát is végzett,
számos templom oltárképét festette. Bár az 1950-es években is
meghatározó volt számára az egyházi művészet, részt vett nagy
országos kiállításokon és pályázatokon is. Jelentős tájképfestészete
is, munkái egy részét tájmonográfiáknak nevezte.
A művészettörténet az új klasszicizmus egyik legjelentősebb
magyar képviselőjeként tartja számon. Jórészt biblikus tárgyú
képeket és aktokat festett, artisztikus fametszeteivel több könyvet
illusztrált. Jelentősebb művei: Angyali üdvözlet (1929),
Vénasszonyok nyara (1928-30), Pulóveres madonna (1930) és A titkárnő
(1968). Számos templom oltárképét festette. A Magyar Nemzeti
Galériában több alkotását őrzik. Nevéhez a C betűt érett festő
korában tette svájci-francia édesanyja, Jeanne Contat iránti
tiszteletből.