Szakértők: Közép- és Kelet-Európa ütközőzónából hídfővé szeretne válni Ázsia és Európa között

    A "Hídfő vagy ütközőzóna?" című, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány (PAIGEO) által szervezett eseményen Tálas Péter úgy vélekedett: a régió valamennyi állama a hídfő szerepre vágyik, de ahhoz, hogy ez a szerep valóban elérhető legyen, szilárd kohéziót kell kialakítani a térség országai között. Szerinte a nagyhatalmak érdekeivel ellentétes, hogy hídtérségek alakuljanak ki, vagyis az erre irányuló törekvéseinek elősegítésére a régiónak nagy hangsúlyt kell fektetnie a közös érdekérvényesítési képesség és akarat fejlesztésére. Ugyancsak szükség van a regionális infrastruktúra fejlesztésére is, hiszen jelenleg például nehézkes a közúti közlekedés a térség országai között.

    Árok Norbert László, a Századvég Alapítvány kutatója szerint az utóbbi négy év politikai nyilatkozatai és stratégiái is arra mutatnak, hogy a közép- és kelet-európai régiót egyre markánsabban kijelölt gazdasági szféraként tartják számon. Hozzátette: az elmúlt időszakban a többi közt az Európai Unió költségvetése és a migráció kapcsán létrejött koalíciók, illetve a különböző regionális blokkok, mint a visegrádi négyek (V4), a balti államok, és a nyugat-balkáni országok, mind a régió egységét bizonyítják. A térség gazdasági szempontból vonzó, ráadásul stabil demokráciák, működő jogállamok alkotják, így minden adott ahhoz, hogy hídtérséggé váljon - hangsúlyozta.

    Tálas Péter ezzel szemben úgy vélekedett, hogy nincs valódi egység a térség országai között. A visegrádi országokkal kapcsolatban azt mondta, hogy bár a V4 nemzetközi branddé vált, az együttműködés kevés politikai eredményt tud felmutatni. Ráadásul a számokon nem látszik, hogy a térség gazdasági szempontból sikeres lenne, az egységet pedig tovább rombolja, hogy a régió országai egymással is versenyeznek a beruházásokért - mondta, majd hozzátette: A 16+1 kezdeményezés, melynek keretében Kína a Közép- és Kelet-Európai országokkal kíván együttműködni, szintén nem egységes térségként kezeli az érintett államokat, hiszen minden konkrét kérdésben külön-külön folytat velük tárgyalást.

    Bernek Ágnes geopolitikai elemző, a Magyar Nemzeti Kereskedőház szakértője szerint a Kína által meghirdetett Egy övezet, egy út stratégia egy olyan hosszú távú geopolitikai projekt, mely gazdasági erőtérként kezeli Közép- és Kelet-Európát, ez pedig kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a régió hídtérséggé váljon Európa és Ázsia között. Ugyanakkor hangsúlyozta: a térség hagyományos ütközőzóna szerepe nem szűnt meg.

    A Kínával való kapcsolatok kifejtésekor Molnár Tamás Levente, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója kiemelte: Az Egy övezet, egy út kezdeményezés valós célja a távol-keleti országban felgyülemlett építőipari kapacitások kihelyezése külföldre. Peking szempontjából tehát Közép- és Kelet-Európa legfeljebb sokadlagos prioritás - hangsúlyozta, - a valódi cél a Nyugat-Európával való kapcsolatok szorosabbra fűzése, ehhez azonban Kínának nincs szüksége hídra.

    Bernek Ágnes szerint a régió előtt ott áll a lehetőség, hogy az Ázsia és Európa közötti kereskedelem logisztikai központjává váljon.

    Tálas Péter ehhez hozzátette: saját törekvések mentén kellene élni ezzel a lehetőséggel, elsődlegesen a régión belüli infrastruktúra és gazdasági kapcsolatok fejlesztésével. Figyelmeztetett arra, hogy ha a régió kínai irányítás alatt válik logisztikai központtá, akkor félő, hogy nem tudja saját érdekeit érvényesíteni, és komoly nyereségtől eshet el.