A magyarországi médiaművészetről nyílt kiállítás a Lumúban
Budapest, 2017. február 23., csütörtök (MTI) - Az alkotások létrejöttének hátteréből kiindulva tekinti át a médiaművészet magyarországi történetét a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) "Mentés másként." - Mi marad az újmédia-művészetből? címmel péntektől látható kiállítása.
A médiaművészet sajátossága, hogy a technikai fejlődéssel
párhuzamosan egyre újabb hordozók és műfajok jelennek meg, így maga
a médiaművészet is folytonos változásban van - emlékeztetett a
tárlat csütörtöki sajtóbemutatóján a Lumú igazgatója.
Mint Fabényi Julia megjegyezte, egy húsz évvel ezelőtt VHS
kazettára készített videomunkát például egyre nehezebb az eredeti
körülmények között bemutatni.
A múzeum gyűjteményéből Kónya Béla Tamás és Peternák Miklós
által összeállított kiállítás a mintegy harminc művész, illetve
alkotócsoport munkái mellett ezért bemutatja a restaurálás, a
"mentés" nélkülözhetetlen folyamatait és kérdéseit is - tette hozzá
Fabényi Julia.
Kónya Béla Tamás elmondása szerint a tárlat anyaga két év alatt
állt össze. Az alapkoncepció szerint a médiaművészet legfőbb
hordozója nem valamelyik technikai eszköz, hanem az idő. Ennek
megfelelően a kiállítás egyfajta ars poeticájának is tekinthető
Csontó Lajos Ne félj! című videomunkája, amely a látogatót a fel- és
eltűnő Van még idő - Nincs már idő feliratokkal fogadja - közölte a
kurátor.
Rónai Péter Neodiogenetika (1985-95) című installációjában egy
analóg televíziót helyezett egy fahordóba, analóg adást azonban már
nem sugároznak Magyarországon, így a munka részét képező tévé sem
működik többé.
Andreas Fogarasi Kultur und Freizeit című videójának története
más szempontból tanúskodik az idő szerepéről. Az osztrák-magyar
művész munkájának eredetileg nem képezte részét az a szobrászati
elem, amely azonban az újabb és újabb bemutatók során mégis a videó
megszokott hordozója lett; a műalkotás így szinte spontán kiegészült.
Németh Ilona Többfunkciós nő című installációja az idő múltával
folyamatos felújításra szorul: a munka központi elemét képező ágy
kárpitját időnként cserélni kell, a hangfájlokat pedig újabb
formátumra kell átírni.
A Kis Varsó művészpáros Fogyóeszköz című installációja címével
is utal a mű várható sorsára, hiszen az alkotásban működő,
különleges formájú neoncsövek idővel nem lesznek pótolhatók.
Sok esetben a hordozó nem befolyásolja érdemben a mű jelentését,
ezt bizonyítja a kiállításban Waliczky Tamás A kert című
videomunkája, amely vetítővásznon és képernyőn egyaránt látható.
A smalltalk 2016 alkotócsoport "interaktív mesterséges
intelligencia installációt" készített: a hello stranger! című, friss
munkában egy migrációról szóló beszélgetés hangulatát a néző is
befolyásolni tudja a képernyő előtt.
A március 26-ig látogatható tárlathoz március 23-24-én MAPS 2017
címmel kétnapos konferencia kapcsolódik, amelyen nemzetközi
szakemberek - a New York-i MoMA, a londoni Tate, a madridi Reina
Sofia, az amszterdami LIMA és a berlini Humboldt Egyetem
restaurátorai és professzorai - tartanak előadást a médiaművészet
megőrzésével kapcsolatban.