Phjongcshang 2018 - A síversenyeken se hangulat, se néző nincsen
Kangnung, 2018. február 17., szombat (MTI) - A phjongcshangi téli olimpia egyik nagy hiányossága, hogy a síversenyek többségén se hangulat, se néző nincsen.
A klasszikus európai helyszíneken tízezrek járnak az alpesi sí,
a sífutás, a síugrás vagy éppen a biatlon világkupa-versenyeire,
ezzel szemben a dél-koreaiakat egyáltalán nem hozzák lázba a havas
sportok. Emiatt még az olyan kiemelt számok esetében is, mint
például a férfi lesiklás, csak üres széksorokat látni. Pedig itt nem
több tízezres lelátót kellene megtölteni, mint Nyugat- vagy
Észak-Európában, a gyorsasági számok dzsongszoni pályáján ugyanis
mindössze 6500 férőhelyes a mobillelátó. Ehhez képest legfeljebb
negyedháznyian nézték a helyszínen a királyszámot, de a férfi
szuperóriás-műlesiklás ennél is kiábrándítóbb volt a néhány száz fős
közönséggel. Értelemszerűen ilyen körülmények között a hangulat is
olyan, mintha egy harmadik kategóriás verseny zajlana, legfeljebb a
maroknyi norvég és svájci szurkoló próbálja magát jól érezni vagy
szórakoztatni.
A síugráson sem jobb a helyzet, pedig olyan helyszíneken, ahol
hagyománya van a sportágnak, jószerivel ünnepnapnak számít, amikor
világkupa-fordulót rendeznek. Ehhez képest az egyik leglátványosabb
sportág normálsáncos viadalán egy iskoláscsoport volt a közönség, de
a második sorozat előtt az is távozott vélhetően a fogvacogtató
hideg miatt. Onnantól pedig nézők nélkül zajlott az amúgy népszerű
sportág olimpiai döntője.
Sífutáson, sílövészeten vagy szabadstílusú sízők és hódeszkások
egyes számain azért olyan félház össze szokott verődni, de a
hangulat ott sem fergeteges. Egy tapsvihart vagy felhördülést
leszámítva csendben szemlélődnek az érdeklődők.
A kangnungi korcsolyaközpontban viszont teljesen más a helyzet.
A műkorcsolyán közel telt ház, több mint tízezres publikum várja a
sportolókat, de a gyorskorcsolyázók 8500 férőhelyes Ovaljában is
jóval több széket foglalnak el, mint amennyi üresen marad, ahogy
jégkorongon is szépszámú a közönség. A jégfelújítások, szünetek
során pedig helyi művészek szórakoztatják a közönséget, amit a hazai
szurkolók nagy tapssal és ujjongással fogadnak.
A csúcs viszont minden tekintetben a dél-koreaiak nemzeti
sportján, a rövidpályás gyorskorcsolyán van. A 12 ezres csarnokban -
amelyen a műkorcsolyázókkal osztoznak a sportág képviselői -
olimpiához méltó a körítés és a hangulat is. Csordultig teltek a
lelátók, amikor pedig hazai versenyző szerepel, a decibelmérő is
kiakadna, ha pedig éppen élre tör egy dél-koreai, az valóságos
hangrobbanást eredményez. A jégfelújítás során lemezlovas keveri a
zenéket és a külföldiek örömére nemzetközi slágerekkel próbálja
fokozni az amúgy is emelkedett hangulatot. A kamera pásztázza a
nézőteret, és amint kiszúr egy vehemensen táncoló szurkolót,
ráközelít, az illető pedig örömében rátesz még egy lapáttal,
miközben a közönség üdvrivalgással fogadja a rögtönzött bemutatót.
Mintha csak NBA-meccsen lennének.
Általános vélekedés, hogy ez a helyzet négy év múlva sem lesz
jelentősen más, amikor Peking látja vendégül a téli sportágak
legjobbjait, mivel ott sem népszerűek a havas sportágak, amelyekben
nincsenek is jó versenyzőik. Talán 2026-ban ismét Európára kerül
sor, ha lesz olyan jelentkező, amely végigviszi a pályázatát,
ugyanis a 2022-es helyszínkijelöléskor a sorozatos visszalépések
miatt a kínai főváros mellett már csak a kazahsztáni Almati maradt
versenyben.